16.rész Bezárva.

Ellena Pov:
Elkerekedett szemmel álltam, ledermedve, féltem, hogy ez csak álom, vagy hallucinálás. Lehet, hogy az elmém őt alkotta meg, hogy enyhítse a fájdalmamat? De olyan valós...pontosan itt áll előttem az az ember aki már öt éve halottnak kellene lennie. Ha nem érezném az illatot ami régen oly könnyen fúrta be magát a tudatomba, akkor lehet, hogy nem hinnék a szememnek. De igen, biztos vagyok benne, hogy ez valós és nem álom. Egy emlék mely ma is fáj. Egy szó mit régen itt hagyott. Egy levél melyet nekem írt még a szívem pedig tűzben ég. Minden emlék meg maradt bennem, igaz a szívem legmélyébe űztem...mert féltem, hogy minden eltűnik majd. De az, hogy halottnak hittem a régi szerelmem minden emlékem feltört, kiáltani szeretnék, és sok sok kérdést feltenni, de össze vagyok zavarodva. Miért hazudta azt, hogy halott, miért hagyott magamra...és miért...miért lett belőle egy ismeretlen idegen? Nem bírom abbahagyni a sírást, és minden egyes könnycseppel érzem, hogy soha semmi nem lesz már a régi.
Taemin szótlanul állt és vizsgál, érzem ahogy a szemeit végig pásztázza testemen, de minden egyes mozdulatára beleremegek. Fáj, fáj az igazság, hittem benne, de ő ezt elcseszte. Miért kellene a karjaiba futnom, miért kellene azt mondanom, hogy jól tetted, végre együtt lehetünk...de nem...én nem ilyen vagyok...nem érdekel miért tette...ő többé nem az a Taemin akit eddig ismertem és szerettem...ő halott. Egy mozdulatot tett felém, de én válaszul hátráltam egyet, észre vette mert megállt és szomorún nézet a szemembe, álltam a tekintetét. Nem félek tőle...csak megvetem.
- Miért..........miért félsz tőlem? Miért nem vagy boldog, hogy láthatsz......nem vagyok szellem, élő ember vagyok szerelmem. ~ Újra felém lépett, de akkor magasba emeltem a kezem, valamivel védenem kell magam. Rémülten néztem rá, félek...nem akarok vele egy helyen maradni, ő nem.......ő nem az a férfi akit szerettem. - Haaaa te......te.....félsz tőlem? Miért? Haa? MIÉRT? ~ A kiáltása miatt összegörnyedtem és leguggoltam az oszlop elé, ahol még az előbb meg voltam kötözve. A kezeimet a fejemhez emeltem, mert féltem, hogy megüt........mitől lettem ilyen beszari, hiszen magamat is megtudom védeni, de még is......félek tőle, öt, öt évig halottnak hittük és hirtelen jelent meg előttem, ki ne lenne összezavarodva? Nem néztem rá, de még így halottam ahogy megindul felém, de most bátrabban és nem állt meg míg elém nem ért. Pár másodpercig némán állt előttem.
- Nézz rám.....nézz rám kérlek..........NÉZZ RÁM. ~ Megragadta a kezem és nagy erővel felrántott, mind két kezemet fogta és éreztem ahogy a mellkasom az övet súrolja. A szemem találkozott az ő tekintetével, de a könnyek miatt homályosan láttam. A keze elengedte az egyik karomat és a derekamra csúsztatta, míg a másikkal az arcomat simogatta. Ki akartam szabadulni a szorításából, de nem engedett...minél jobban rángatóztam ő annál jobban szorított. Még jobban megragadta a derekam és magához szorított. A sebem még mindig fáj, de szinte már alig érzem a testem. Már nem volt erőm ellökni a testét, mint egy rongybaba hullottam bele a karjaiba.

Mikor a szemeim tágra nyíltak, egy ismeretlen környezetet mértem fel magam körül. Azt hittem, hogy az egészet álmodtam, de bekel látnom tévedtem. Nagy erőfeszítésbe került mire felültem a fájdalommal küszködve. Ledobtam magamról a takarót és az ajtó felé csoszogtam. Nem sok erő van a testemben, mindenem sajog és fáj a szúrás helye. Az ajtó be volt zárva és hiába dörömböltem, senki sem jött segíteni. Be vagyok zárva egy szobába, mikor magamra néztem akkor jöttem rá, hogy ezek nem az én ruháim, hogyan kerültek ezek rám? Az ablak felé indutam, de az is zárva olt. Szomorúan adtam fel és dőltem le a földre. Nem alkuszom meg többé! Az ember éljen olyan életet, amely méltó önmagához, a vágyaihoz... Eddig mindent csak jobb híján tettem, rossz szájízzel, tengődve. De most belekóstoltam abba a határtalan érzésbe, hogy élek. Érzem, hogy élek. És nem adom fel, így akarok most már élni, mindig. Ha belebukom, szörnyű lesz, de akkor is elmondhatom legalább, hogy megpróbáltam.
Az ajtó hangosan csapódót a falnak. Nem néztem fel ki az, mert az illata mindent elárul számomra. Mikor az ajtó kattant, lépések halmaza kopogása hallatszott a nagy szobába, de én még mindig magam alatt vagyok. Taemin letérdelt elém, és felém nyúlt, de elfordítottam a fejem, nem akarom, hogy hozzám érjen mert már a látványától irtózóm. Hogyan szerethettem egy ilyen embert?
- Oké, látom még mindig mérges vagy...megértem, de kérlek értsd meg a helyzetem. Nézz rám.....kérlek, ne nézz le..........mindent miattad tettem és ezt érdemlem? ~ Mérgesen kaptam felé a fejem és a kezem maguktól lendültek az arca irányában, majd lesújtott.
- Hogy...hogy MERED RÁM FOGNI??........Öt éve meghaltál és a szívemben is, ne hazudj nekem ilyeneket....szánalmas vagy és csak, hogy tud az a Taemin hallt meg akit szerettem, ez a Taemin nem az a férfi akit ismertem, ki vagy te? ~ Láttam, hogy össze van zavarodva, nem tetszett neki a válaszom és ezt nagyon jól a tudomásomra hozta. Mert mérgesen kapott felém, a kezemet erősen rántotta meg és lökött az ágyra. A lábait átrendítette a derekam körül és a fejem két oldalán fogta le a kezem. Próbáltam szabadulni, de hiába.
- Most megmutatom milyen ez a Taemin....tudod te, hogy miken mentem keresztül, hogy ilyen életet élhessek? Régen csúfoltak mert szegény voltam.........mindig azt kérdezgették, hogy te miért álltál le velem....hiszen semmim sem volt, te pedig....túlságosan is szívdöglesztő nő voltál már akkor is, tömegével vonzottad a gazdagabbnál gazdagabb pasikat. Csúfoltak, megvetettek, de te akkor is mellettem maradtál...rengeteget dolgoztam, hogy megvegyem a neked ígért jegygyűrűt, de az esküvőre már nem maradt. Ami kis pénzem volt az pedig kellett az ételre és a lakás bérletére. Hogyan vehettelek volna el? De mivel annyira szerettelek képes voltam rosszat csinálni....csak a pénzért, mindenképp el akartalak venni. De....hirtelen a zsaruk megfújták a lóvémat és egy újabb hadművelet kellett ahhoz, hogy megszabaduljak tőlük, de te......miért jöttél velem? Neked nem kellett volna ott lenned, csak is ezért nem akartam, hogy gyere, de a makacsságos ennél sokkalta erősebb volt. A lövés....direkt neked szántuk, hogy megtudjalak védeni...és eljátszhattam a halálom.
- Te.......mindent jól kiterveltél....le a kalappal....de akkor.....miért...miért vettél el az életemből öt évet? Haa?
- Muszáj volt...féltem, hogy az idő alatt amit nem tudok melletted tölteni elfelejtesz és másba szeretsz.
- Csak is ezért...csak a saját problémáiddal foglalkoztál, arra nem gondoltál, hogy én egy élő ember vagyok, aki abban az öt évben sokra vihette volna? Haaaaa?.......Az az álom...nem álom volt..igazam van.......te.....
- Igen, én tartottalak álomba....minden egyes héten meglátogattalak, hogy altatott adjak be neked. ~ Nem hiszem el, mi lett abból a férfiből akit megismertem és megszerettem? Úgy érzem kezdek megbolondulni....Sehun...Sehun hol vagy??? Megpróbáltam leölni, szinte hiszti rohamot kaptam. Taemin próbált lefogni, de sikerült valahogy kimásznom alóla. Megindultam az ajtó felé és nagy erővel téptem fel és futottam arra emerre a lábam vitt. Hallottam ahogy Taemin kiáltva fut utánam, mikor a lépcsőhöz érhettem volna megragadta a derekam és visszafelé kezdet el ráncigálni.
- ENGEDJ EL.....ERESSZ....SEHUUN...e engedj eel. ~ Hiába minden....innen nincs kiút. Belökött az ajtón és magamra hagyott. Remegve húztam fel a térdeimet....a két könyökömet nekitámasztottam és a hajamba túrtam.

Sehun Pov:
Már vagy két nap...két nap alatt semmi hír róla és nekem lassan mennem kell a turnéra, nem tudom, hogy tudnék így elmenni, amíg nem találjuk meg addig egy tapodtat sem teszek. Már vagy századszorra fordulok meg az ágyban, nem tudok elaludni...annyira félek, hogy baja esik....istenem, de félek. A telefonomért nyúltam és a képernyőt kezdtem el vizsgálni...amin Ellena van. Olyan gyönyörű és csak is az enyém, nem adom oda senkinek sem....ő az én szerelmem. Ha mosolyog én is mosolygok, ha sír én is sírok...ha meghall én is meghallok. Valahogy a képét nézve sikerült elaludnom.

Jellegzetes horkolásra nyitom fel pilláimat és mérgesen fordulok Luhan felé. Megint nem tudok miatta aludni, remek. Újra az oldalamra fordulok és próbálok nem a morgásra koncentrálni, de hiába...nem tudok nem rá figyelni. Mérgesen dobtam le a takarót és indultam meg felé párnával a kezembe. Éppen az arcára nyomtam volna mikor hangos dörrenést hallottam meg lentről. Luhan nyugodtan folytatja horkolását a nagy zaj ellenére is. Megindultam a zaj felé...lassan lépkedtem minden egyes lépcsőfokra, nehogy zajt csapjak. Mikor a konyhához értem egy nő állt nekem háttal és előtte egy férfival aki holtan fekszik a konyha csempéjén. A nő felém fordult és akkor ismertem meg Ellenát. 

Az arca véres volt és a szemei pirosak a sírástól, megindult felém, de akkor összeset és gyors a karjaimba zártam. A keze az arcom felé nyúlt, de hirtelen mozdulttal a földre rogyott és az élettelen testét fogtam a karjaim közt. Hangosan szólítottam, de nem nyitotta ki szemeit....meghalt, a karjaim közt halt meg. Nem...nem....

- NEEEEEEEEEM. ~ Az ágyon ülve találtam magam, és a verejték folyt le a testemen. Álom volt...csak álom...hála istennek. Luhan ült le mellém és nyomot vissza az ágyra.
- Azt a még soha sem hallottalak így kiabálni...a szívem is kiugrott a helyéről. Rosszat álmodtál?
- Igen...azt álmodtam, hogy Ellenát meglőtték és meghalt. Azt hittem beleörülök.
- Nyugi haver...semmi baja nem lesz. Aludj egy kicsit. ~ Ahogy magamra kaptam a takarót Suho szaladt be az ajtón.
- A rendőrség...megtalálták Ellenát. ~ Szélsebességgel ugrottam ki az ágyból és kaptam fel magamra ruhát. Mikor leértem nem mondtak semmit, csak intettek, hogy száljak be a kocsiba. Szöul kerületit gyorsan hagytuk el és értünk ki egy hatalmas kastélyhoz. Azt a nem semmi ház....még a miénknél is nagyobb. Több kocsi parkolt a ház előtt, lehet, hogy épen jókor jöttünk. A kommandósok léptek ki a nagy autókból és vették elő a fegyverüket. Az egyik férfi egy megafont vett a szája elé.
- MINDENKI HAGYJA EL A HÁZAT FELEMELT KÉZZEL, HA BÁRMIVEL PRÓBÁLKOZNAK ARRA HALÁL VÁR. A TÚSZT  BIZTONSÁGBAN ADJÁK ÁT NEKÜNK. ~ Pár percig csend lett, minden egyes rendőr az ajtóra koncentrált, ami idő után kinyílott. Ellena lépet ki rajta egy férfival aki a fejéhez egy pisztolyt nyomott. Futni szerettem volna, de jobban teszem ha nem avatkozok bele. Hirtelen minden egyes rendőrnek tágra nyíltak a szemeik. Vajon mi történt? A férfi Ellena háta mögött intett a szabad kezével a rendőrkapitánynak.
- Régen láttam őrmester...semmit sem öregedett.
-  T Taemin...te... ~ Taemin, de ő....az nem lehet...ő meghalt nem? Ha az a Taemin akivel Ellena járt akkor...nem...az nem...Ellena. Istenem.