Lassan, bicegve, de valahogy hazaértem, Sehun már nem volt itt, de az étel még gőzölt az asztalon. Egy erő tetet mosolyt csaltam az arcomra, nagy huppanás mellett ültem le és álltam neki enni. Meg kell hagyni nagyon ízletesre sikerült, nem hittem, hogy ilyen finomat is tud főzni, hiszen mikor elsőnek főzőt nekem, nem valami jól sikerült. Erre az incidensre gondolva hangosan felkuncogtam. De mikor a kezemre néztem minden mosolyt, jókedv eltűnt az arcomról, talán tényleg jobb lenne eldobnom jó messzire. Nem kellene viselnem, hiszen az emberek azt hiszik el vagyok jegyezve, és mi lesz ha Sehun meglátja? De...annyira jól esik látni a kezemen, már rég betöltöttem a harmincat, a barátaim már rég házaséletet élnek, míg én egy nálam sokkal fiatalabb pasival járok. Vajon az emberek, hogy néznének rám ha megtudnák...és Sehunt kiröhögnék? Áhh nem szabad ezen rágódnom, szeretjük egymást és nem számít más. De ha...azon az estén nem lett volna semmi baj, akkor most már lehet, hogy Taemin-nal és a gyermekemmel ennék egy asztal mellett. Milyen szánalmas vagyok, de be kell látnom ez a sorsom. A gondolkodásomat a telefonom csörrenése szakította félbe. A zsebembe nyúltam és néztem az ismeretlen számot. Mikor elhatároztam magam megnyomtam a felvevő gombot.
- Igen? Ki az?
- Sikerült...a memóriakártya...sikerült feloldanom. ~ Pár percig némán meredtem előre, hogy összetudjam szedni a gondolatomat, majd szélsebességgel ugrottam fel ülőhelyzetemből. Felkaptam a kucsi kulcsát és gyors sebességgel hajtottam ki Szöul nagy városába.
Mikor megérkeztem szaladva szeltem át a nagy lépcsőfokokat. Az ajtó már nyitva volt így csak berontottam, de a látványtól lebénultak az érzékszerveim. A gépek össze voltak törve, a lámpák ki be vibráltak és ahogy közelebb értem megláttam őt...holtan feküdve a saját vérében. A szám elé kaptam a kezem, próbáltam nem felsikítani. A szemem a falra vándorolt és piros festékkel fel volt írva nagy betűkkel, hogy jobban tennéd ha nem kutakodnál nehogy valaki ez miatt elveszítse az életét. De ha jobban megnézem az nem is festék, nem vér. A remegő lábam felmondta a szolgálatot, leguggolva sírtam el magam, most mit tegyek, mit kellene tennem?
A zsebembe nyúltam és Sehun számát kereste, nehezen ment mivel minden egyes mozdulat nehezére esett.
- Szia drágám? Mi a baj?
- Se...Sehun, baj...baj van...
- Mi a baj? Miért vagy ennyire megrémülve...hol vagy? Ha?? ~ Szólni kívántam volna, de akkor egy árnyék jelent meg a hátam mögött és kapta ki a kezemből a telefont. Hallottam ahogy Sehun utoljára a nevemet kiáltja, gyors felugrottam és futni kezdtem, de akkor az ajtóban egy férfi lépet be a kezében fegyverrel. Gyors körbenéztem, majd egy ötlet ugrott be a fejembe. Körözni kezdtem és a férfi is velem egyhuzamosan mozdult, mikor a leszakadt vezetékhez értem megrántottam és a férfi lábába nyomtam, ki felkiáltva zuhant a földre. Felkaptam a pisztolyt és a felém közeledő férfira irányítottam.
- Tedd le drágám...nem, nem ismersz meg? Én vagyok...nézd mér mindig be van dagadva az orrom.
- Áhh...már tudom...szegény szék...ahogy látom új barátokra lelt, de ő sem végezte valami jól.
- Meg kell hagyni nagyon ügyes nő vagy, de nem eléggé ahhoz, hogy kontrolláld az érzéseidet.
- Nem tudom miről beszél, de maga...megölt egy ártatlan embert. Tudja, hogy ez milyen nagy bűn, maga halott ember.
- Ne szórakozz velem, nincs jó kedvem. Ha a memória kártya kell akkor már mindegy...nincs már nálam. De éppen jókor léptünk a dolgok mezejére, hiszen ha elkéstünk volna...lehet, hogy a sitten ülnénk. Tedd le a pisztolyt...
- Maguk nem akarnak megölni, igazam van? Miért...miért nem ölhettek meg? Haa?
- Jáá én szívesen megtenném, de tényleg nem lehet...mert akkor végem...és jobban félek tőle, mint holmi kis rendőr miatt. Nem akarsz találkozni vele? ....Igen ügye? Ha nem is lett volna a válaszod akkor sem érdekelt volna. Hehe.
Sehun Pov:
Hangosan csaptam az asztalra és mérgesen néztem a férfira.
- NEM ÉRT A SZÉP SZÓBÓL ELRABOLTÁK A BARÁTNŐMET!!!
- Sajnálom, de igyekszünk mindent elrendezni, de kell egy kis idő mire megtaláljuk. ~ Mérgesen túrtam bele a hajamba, halottam ahogy Luhanék szaladtak be engem keresve.
Én, Luhan és Baek ültünk le a padra a rendőrség előtt, Tao és Suho elmentek nekünk kávéért. A lábam az idegességtől fel le jár, míg a fejemet lehajtottam és a lábam körül settenkedő hangyákat kezdtem el bámulni. Remélem semmi baja nem eset? Esküszöm ha valami baja eset, ha egy hajszál is meggörbült megölök mindenkit. Többé nem leszek beszari, mindenre képes vagyok Ellenáért. Éreztem ahogy egy két nehezedet a váramra és mikor felnéztem Luhan nyújtott felém egy doboz kávét.
- Szedd össze magad, lehet hogy nem is rabolták el...ki tudja, lehet valami közbe jött.
- Én hallottam Luhan, nem te...hallottam mindent...valaki, valaki bántani akarja, de miért?
- Kitudja...ez olyan rendőrségi ügy...lehet bárki, nem biztos, hogy az ezelőtti banditák voltak azok.
- Ohh...hogy én erre miért nem gondoltam, biztos vagyok benne, hogy ők voltak azok...hiszen, nálunk volt a memóriakártya. ~ Felálltam és elindultam be a rendőrségre, de akkor több férfi lépet ki az ajtón felszerelkezve. Mikor megláttak intettek, hogy mennyek oda.
- Sehun már biztosak vagyunk benne, hogy hol történt az eset, jelentést kaptunk egy halottról. ~ Halott...ügye nem Ellena...nem, nem az nem lehet, biztos vagyok benne, hogy nem ő, ő ennél erősebb. Gyors beszálltam a kocsiba, nem akarták engedni, de egy gyűlölet teli arc megadta a hatását. Mikor odaértünk szaladtam volna, de a rendőrök nem engedték. Mikor senki sem volt bent mindannyian bementünk, mindenhol kerestem, de sehol sem volt...a halott hála nem Ellena volt hanem egy fiú. Sajnálom...de hála nem Ellena az. Minden tiszta vér...a fulladás és a hányinger kerülgetett, de gyorsan kiszaladtam az udvarra. Mély levegőket vettem, hogy nehogy összeesek. Istenem hol vagy? Merre keresselek?
Ellena Pov:
Egy elhagyatott épülethez hoztak, nem tudtam kivenni sokat a helyszínről mivel be volt kötve a szemem.
Egy oszlophoz kötöztek és magamra hagytak, a szememről eltávolították a ruhát, de még így sem láttam sokat. Nem félek hiszen nem ez az első, hogy elraboltak...olyan mintha ez egy megszokás lenne.
Nem tudom mióta vagyok itt, de nem sokáig bírom magam ébren tartani. A szemem akaratom ellenére is becsukódik. Fáradt vagyok és álmos, vajon mennyi lehet az ide és...keresnek egyáltalán? Hagytam had csukódjon be a szemem, de akkor a nagy ajtó nyitódót ki és adott egy kis fényt. Egy garázsban voltam, nem kicsi biztos vagyok benne, hogy valaki gazdag raboltatott el.
- Ébresztő hercegnő. ~ Egy férfi ragadta meg a hajam és nézett bele a szemembe. - Ilyen helyzetben is tudsz aludni, le a kalappal, nem sokszor találkoztam ilyen lánnyal. Hehe.
- Vedd le rólam a mocskos kezed. ~ Láttam, hogy hirtelen ledermed, majd nagyot lök a fejemen amit beverek az oszlopba. a fájdalom miatt egy kis ideig homályosan látok, majd megéreztem egy kést a nyakam körül.
- Jobban tennéd ha nem szórakoznál velem, kibaszottul nem vagyok jó kedvembe.
- Haa...szarok rá te faszfej. ~ A szemei közé köptem, kezével letörölte és nagyot ütött az arcomra. Intett a fejével a másik férfinak.
- Kösd ki...úgy látszik móresre kell tanítanom.
- De a főnök...azt mondta nem nyúlhatunk hozzá...én...nem tenném.
- KIT ÉRDEKEL...megérdemli. Ha te nem akkor én. ~ A hátam mögé lépet és kikötöztem a kezem, ezt kihasználva futni kezdtem, de akkor megfogta a hajam és húzni kezdte, majd egy szúrást éreztem meg az oldalamba. Felkiáltottam és a földre kerültem...a férfi nagy súlya rám nehezedet...mind két kezemet lefogta a fejem felett. A kése hirtelen felszakította a pólóm és kilátszott a hasam. Éreztem még egy szúrást ami megint ugyan abba a sebbe mart mint az első. A fájdalom miatt újra kiáltani kezdtem, de akkor egy nagy dörrenés szakította felébe. A férfi aki még az előbb rajtam ült halott. A fejébe kapott egy lövést amiből szivárgott a vér. Elsőnek azt hittem, hogy a rendőrség, de rájöttem, hogy tévedtem. A másik férfi meghajolt és kettesben hagyott az idegennel. Nem néztem rá...lassan próbáltam felkelni mert a szúrás helyén még mindig ömlött a vér. Háttal álltam neki...és valami azt súgta ne forduljak meg.
- Mi van...nem mersz felém fordulni? Nem bántalak...annak az idiótának is megparancsoltam, de nem hallgatott rám. Tudod te, hogy mióta várok erre a pillanatra? Végre...végre újra együtt lehetünk. ~ Gyors megfordultam, hogy biztos legyek benne, hogy tényleg ő e az.
A szemei tágra nyíltak az ajkaim a nevét szerették volna súgni, de nem hagyja el hang a torkomat. Nem...ez nem lehet, ő halott....meghalt....igen, nem...ő nem lehet, igazam van?
- Taemin....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése