8.rész Kerülj el.

Ellena Pov:
Másnap mikor felkeltem furcsálltam, hogy hogyan kerültem haza, nem igazán emlékszem. Pedig nem is ittam olyan sokat. Lassan szálltam ki az ágyból mert a fejjem sajog a másnaposságtól. Megmosakodtam és rendbe szedtem magam, jót tenne egy kis szabadtéri mozgás, de annyira hulla vagyok. A lépcső fokokat egyesével szeltem át, mert minden egyes lépés szúrásként hatott rám. A konyhába már többen is settengettek, de hála Sehun sehol sem volt, de biztos vagyok benne, hogy alszik, azt sem érdekli, hogy mikor jöttem meg.  Köszöntem a fiúknak és benéztem a hűtőbe, de semmi kedvemre való nem volt. Így hát inkább ledőlők, kimentem az előtérbe és ledőltem a kanapéra. Pár percig némán feküdtem, majd egy személy hangosan rám kiáltott. Mérgemben nyitottam ki a szemem és annak az álnok disznónak bukkant fel a feje.
- Nem itt kellene aludni, van szobád hercegnőm. Ha másnapos vagy megérdemled, most pedig engedj leülni. ~ Gyors körbenéztem és megalapítottam, hogy a fotelekben senki sem fekszik.
- De hiszen van még szabad hely.
- Engem nem érdekel mert ide szeretnék ülni. ~ Haa ez a fickó, mivel nem igazán érdekel a nagy feje, így csak befurdaltam és hátamat mutattam neki. Istenem miért zaklat már kora reggel? Nem volt neki elég a tegnapi incidens?
- Jáá nem kelsz fel, oké...te akartad.  ~ Hirtelen kéz ragadta meg a derekam és az ölében találtam magam, kiáltani kezdtem és kapálózni, de nem engedett a fogásán. Mire feleszméltem már kint voltunk a villa előtt, és hirtelen dobott bele a szökőkútba. A sokk miatt pár percig némán ültem bent a hideg vízben. Ő most....ő most beledobott a szökőkútba? Hallottam ahogy többen is kijöttek és Sehun kérdezgették, de ő csak felnevetett. - Megmondtam, hogy nem szeretem ha nemet mondanak nekem, ez jár azzal aki csak úgy belép a házamba és azt csinál amit csak szeretne. Nem vagy te itt egy senki, szóval ne játszd a fejed. ~ Mikor magamra hagyott a fiúk léptek mellém és segítettek kiszállni, Kai gyors hozott egy törölközött amit körbecsavartak rajtam. Istenem, de fázok, hogy..hogyan volt képes ilyet tenni? Mikor beléptem a házban nem szóltam senkihez csak megindultam némán a szobámba. Annyira szarul érzem magam, miért bánik így velem? Mit tettem? Mikor elhaladtam Sehun szobája mellett kihalasztott Sehun és Suho kiabálása. Kedves, hogy kiáll értem, de semmi értelme. A szobámba érve leültem a földre, nem törődtem a vizes hajammal sem a ruhámmal. Azt hiszi tényleg olyan kemény nő vagyok amit mutatok magamból, mert akkor nagyot téved. Egyáltalán nem vagyok kemény, sőt...legszívesebben meghalnék. Hiszen nincs ezen a földön senki sem akire számíthatnék. Mivel érdemeltem ki ezt a bánásmódot? Jobb lenne ha tényleg itt hagynám ezt a házat. A telefonomért nyúltam ami az éjjeliszekrényen hevert. Megkerestem a kapitány számát majd felhívtam.
- Uram, kérem...váltsanak le, nem vagyok erre a munkára alkalmas.
- Jáá kemény nő vagy te, miért hagynád ott a munkád? Nem adhatod fel ilyen könnyen. 
- Hát ez az....EGYÁLTALÁN NEM VAGYOK KEMÉNY NŐ, kérem...kérem csak had menjek el, elegem van ebből a házból, főleg Sehun-ból. ~ Már a sírástól akadozik a hangom, elegem van az életből, nincs semmi sem amiért élnem kellene.
- Esetleg...nem lehetséges, hogy emlékszel? 
- Tessék?
- Emlékszel, igazam van? Tudod honnét veszem, onnét, hogy mikor felébredtél kemény nőt játszottad, de most, hogy emlékszel mindenre meggyengültél és a halálra vágysz, igazam van? 
- Maga...nagyon jól ismer főnök, igen....emlékszem Taeminra uram, annyira...annyira fáj.
- Megértelek drágám, de te nem egy átlagos nő vagy, nem emlékszel rá, hogy mit mondott neked Taemin, te úgy vagy tökéletes ahogy megszülettél, lehet, hogy soha sem leszel az a nő fajta aki vásárolgat, de egy biztos, nem úgy fogsz meghalni, hogy a férjed hűtlensége miatt dobod el az életed, hanem egy igaz nőként fogsz meghalni, egy küldetés alatt és örökké fent marad a neved. ~ Milyen igaza van, Taemin mindig ezzel tett erősé, és ezek a mondatok most is segítenek. Összekaptam magam és megindultam a konyhába, mindenki nagy tekintettel vizsgált. Megfogtam egy poharat és vizet öntöttem bele, majd megindultam Sehun szobája fel aki éppen lépet ki az ajtón. Kérdően vizsgált végig, de nem vártam meg, hogy újra valamit a fejemhez vágjon, mert a képébe öntöttem a pohár tartalmát. Hallottam a távolban a csodálkozó hangokat.
- Te...te...meg akarsz halni?
- IGEN, ölj meg Sehun, de tudod...nem fogsz engem csak úgy elkergetni, nem az a nő vagyok akivel eddig dolgod volt. Szóval ha jót akarsz magadnak elkerülsz, érteted?

Sehun Pov:
Dühösen rontottam vissza a szobámba, lehuppantam az ágyra, közeb Luhan ült la a székre.
- Nem...nem vagy mérges ügye?
- MII? NEM LÁTOD, HOGY MÉRGES VAGYOK? Ez a nő...nem is...ez egy lény a másvilágról meg akar halni. Hogy...hogy képes ilyet tenni velem? Érted, velem?
- Omo miért azt hitted, hogy csak te szekálhatod, ő is ember és most éppen az ő kezében van az életed, én a helyedben meghúznám magam.
- Én pedig nem adóm fel, ha harc hát legyen harc, meglátjuk meddig bírja a kiképzést.
- Miért bánsz így vele? Hiszen szerintem semmi rosszat nem tett ellened. Sőt csak meg akar védeni.
- Nem kell engem megvédeni, senki sem akar nekem ártani. Mellesleg amióta belépet az életembe...
- ...máshogy viselkedsz. ~ Nem tudtam befejezni a mondandóm mert Luhan közbevágott és igaza volt, pont ezt akartam mondai.
- Szóval te is látod, nagyon jól tudod, hogy miért viselkedtem eddig így, nem engedem, hogy egy szuka tönkre tegye az imidzsemet.
- Istenem Sehun, az óra kattog, az idő megy, te pedig változol ahogy az összes ember, miért ne lehetne új életed? Valld be, hogy igen is tetszik neked Ellena és ezért viselkedsz így.
- NEM, és nehogy még egyszer felhozd ez a sületlenséget. Mert lehet, hogy a barátom vagy, de ne akard, hogy úgy végezd mint a régi haverom. Nem szeretem azt a nőt, sőt ki nem állhatom. Az a nő...nem léphet bele az életembe, ezt is kurva nehéz volt így felállítanom, nem akarok több fájdalmat. ~ Luhan mérgesen állt fel a székről, majd magamra hagyott, de utoljára visszanézet az ajtóból.
- Rád se ismerek, lehet, hogy szomorú a múltad, de akkor sem értelek. ~ Mikor végleg egyedül hagyott beletúrtam a hajamba. Mit kellene tennem, ha nem kerülöm el azt a nőt akkor csak még jobban szeretni fogom. Azt pedig egyáltalán nem szeretném, hiszen ő mást szeret, és mi lesz ha rájön azokra az érzésekre, akkor csak nekem fájna. Még ha nem is lehetnek együtt biztos vagyok benne, hogy nem egy hamar felejtene. Én pedig nem a várakozás mestere vagyok. Valahogy mindenképp elkel őt küldenem a házból, még csak egy fedél alatt se legyen velem. Nem bírom ki, ha meglátom a szívem kétszer jobban kezd el dobogni és érzem, hogy lüktet minden érzékszervem, még soha sem éreztem így. Ha tovább itt fog maradni még a végén olyat teszek amit megbánok.
Gyors szeltem át a lépcső fokokat, magamra kaptam a kabátom. Hallottam, hogy valaki a hátam mögé lép, de nem foglalkoztam vele, leszedtem a kocsikulcsot és gyors beszálltam. Ahogy kihajtottam volna Ellena huppant be mellém. Kérdően mértem végig.
- Még is mi a francot művelsz?
- Szerinted, megmondtam, hogy nem mehetsz sehová nélkülem.
- Jáá szállj ki, ne akard, hogy olyat tegyek ami rossz lesz neked.
- Eddig is azt tetted, már észre se veszem kedves. Most pedig menj, de nem szállok ki. ~ Oké, ő akarta. Gyors beindítottam a motort, majd gyors sebességgel kanyarodtam ki, most meglátom hogy hányszor fog még beszállni a kocsimba. Gyorsan szeltük át a nagy pályaudvart, a kocsik olyanok voltak mintha egy elmesodót festmény.
- Lassíts már vagy kétszázzal mész. Lehet, hogy rendőr vagyok, de akkor is szabály sértés.
- Mit érdekel, mindig is így szoktam menni, szeretek kocsikázni mert ilyenkor kikapcsol a tudatom.
- Haa miért neked olyanod is van? ~ Gyors lefékeztem és nem törődtem a mellettem elhaladó kocsik tömegével.
- Szállj ki, innentől már egyedül is boldogulsz.
- Azt akarod, hogy a pálya kellős közepén szálljak ki? Elment az eszed?
- IGEN, szállj..ki. ~ Mivel nem mozdult meg én tettem meg a lépést felé, kiszálltam majd megkerültem az autót és kinyitottam az ajtót. Lehajoltam és kicsatoltam a biztonsági övet és kiráncigáltam. - Most pedig, mentem.
- Jáá nem hagyhatsz csak így itt. ~ Gyors beszálltam és bezártam a kocsit, hogy véletlen se tudjon beszállni. Ütni kezdte az ablakot, de nem törődtem vele, gyors elhajtottam mellette. A visszapillantó tükörben még visszanéztem rá, sajnálom, de nem bírok megülni nyugodtan melletted. Már vagy 5 km-re lehettem mikor meggondoltam magam és visszafordultam, de pont pirosat kaptam. Miért kellett visszafordulnom csak magára kellene hagynom, miért van ilyen jó szívem? Mikor megláttam a teste korvonalát felpillantottam. Magányosan áll a járda szélén, nem törődik a mellette elhaladó tömegen. Mikor pirosra váltott, hirtelen egy nagyobb kocsi állt meg mellette, nem láttam kik azok csak azt vettem észre, hogy Ellenát valaki ráncigálni kezdte a kocsiba. Istenem, istenem mit tegyek? Ellena...gyors kiszálltam a kocsiból is futni kezdtem felé. Már vagy többször rám dudáltak, de csak egy cél lebegett előttem.
- Ellena...Ellena.... ~Olyan gyorsan futottam amilyen gyorsan csak lehet, de...elkéstem. Ellenát....elrabolták.