Először csak egy apró csókocskát kaptam, ismerkedő, mondhatnám félszeg kis csókot. Aztán mélyet sóhajtott, a két kezébe fogta az arcom, és olyan szenvedéllyel vette birtokba az ajkamat, hogy azt hittem ott, menten belehalok a gyönyörűségbe. Hosszan csókoltuk egymást, majd egy pillanatnyi szünet után újrakezdtük. Nem tudtam gondolkodni, csak az számított, hogy ajka az enyémen van, az elmém csak ezzel az élménnyel volt tele. Csak az érintése létezett a bőrömön. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a bőrömön vándorló kezére. És megkérdezte, halk, érzéki, alig hallható hangon:
- Most mire gondolsz? ~ Hát mire gondolnék, istenem, mire gondolhatnék, amikor itt vagy, és nem csak itt vagy, de hozzám érsz, érinted vágyakozó bőrömet azzal a finom, édes kezeddel! Arra gondolok, hogy bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat; az idő, a kegyetlenül rohanó idő megállna, örökre, és mi örökre itt maradnánk, te örökre a testemet érintenéd, én pedig örökre ezt a gyönyört érezném. Arra gondolok, hogy szeretlek. És a világba akarom ordítani, hogy mindenki hallja, szeretlek. Arra gondolok, hogy olyan ez, mint a tánc, aminek kezdő lépését hetekkel ezelőtt megtettük. Azóta játszunk egymással, táncoljuk a vágy mozdulatait, beszéljük a vágy szavait. Táncolni akarok még, mert a szívem is táncol.Felém kerekedet és lenyomott a puha kanapéra, keze már a szoknyámmal játszadozott, de a hosszas csókunkat nem szakította félbe. Éreztem mikor az ágyékát hozzám nyomta, hogy már készen áll. Minden egyes porcikám beleremegett az érintésébe, éreztem, hogy igen ő is annyira szeret mint én őt. Fogalmam sincs mikor szerettem belé, de sikerült elfelejtetni velem a halott szerelmemet. A kezem akaratlanul nyúlt a nadrágja felé, a csókunk közben a kigombolásán dolgoztam, hirtelen elmosolyogta magát és elhúzódott, hogy letudja venni magáról az ingét. Kínok között néztem végig mire levetkőzik, mert vártam, hogy végre újra megérintse, érezni akarom. Mikor már csak egy alsónadrág volt rajta újra rám nehezedet és újra csókolni kezdet, közben lehúzta rólam a pólóm és a melltartóm. A kezeibe vette a már vágyakozó mellbimbómat, majd csókokkal lepte el a nyakam és szájába vette őket, mikor szívni kezdte minden porcikám kiáltani kezdet. Nyögdécseltem és élveztem a kényeztetésemet, Sehun lehúzta a szoknyámat és megéreztem a finom, meleg leheletét a belső combomnál.
- Tudod...hogy mennyiszer elképzeltem ezt a helyzetet, de élőben sokkal szebb vagy. ~ Sehun ajkai a nemi szervemre tapadt és csiklómat kezdte el szívogatni. Kínomba a hajába fúrtam, hogy valahogy de érezzem. A nyelve egyre jobban mozgott és szívót mire én hangosan válaszoltam. A kín hirtelen ért el és felkiáltottam a gyönyörtől, Sehun felmászott rám és csókolni kezdet, közben megismertette velem az ízemet. A kezem a mellkasába vájt és éreztem minden egyes mozdulatát. Sehun keze hirtelen nyúlt a férfiassága felé és a nyílásomhoz vezette, tett pár kört körülötte mikor lassan belém hatolt. Mind ketten beleremegtünk a gyönyörűségtől, Sehun lassan kezdet el bennem mozogni, minden egyes lökése egyre gyorsabb és hevesebb lett. A végén egyre jobban mozgott bennem, mire mind ketten hangosan kiáltva élveztünk el a gyönyörűségtől. Sehun meztelen teste rám dőlt és csókokkal lepte el az arcomat. Mind ketten szaporán vettük a levegőn, majd nevetve dőltünk el a kanapén. Sehun felém fordult és csendben vizsgálta az arcomat. A keze az arcom felé nyúlt és eltűrt egy tincset a fülem mögé.
- Hogy....hogy történt ez meg? Nem hittem volna...hogy te is így érzel irántam. ~ Közelebb húzottam és a mellkasába fúrtam a fejem és karrommal átkaroltam az izmos felsőtestét.
- Még én magam sem tudta máig az érzéseimet, túlságosan is a múltamon rágódtam. De most már tudom, nagyon szeretlek Sehun...sajnálom, hogy eddig kellet rám várnod. ~ Sehun válaszul csókot lehelt a homlokomra és szorosabban zárt a karjai közé. Majd elnyomott az álom.
Újra a fehér falak közt ébredtem fel, és újra az idegen ül mellettem, ki lehet ő...és miért van mindig itt velem? Az illata olyan ismerős, ki vagy? Mit akarsz? Bárcsak tudnék valamit mondani, de egy halk sóhaj sem hagyja el az ajkaimat. Éreztem az érintését az arcomon és a finom halk hangját. Nem sokat tudtam kivenni, mert olyan mintha minden egyes érzékszervem le lenne bénulva. A nyakamnál hirtelen szúrást éreztem meg és a szemeim könnybe lábadtak.
Hangos kiáltás mellett ültem fel, újra egy rémálom és megint az a furcsa idegen. Lehet...hogy ez nem állom, lehet, hogy múlt, de nem emlékszem ilyenre...a kóma közben pedig lehetetlen. Sehun szaladt be ijedten a szobába.
- Mi a baj? Ha? Hirtelen kiáltást hallottam?
- Semmi...csak rosszat álmodtam, ennyi. Dee...te mit csinálsz? ~ Végig pásztáztam a szememmel és majdnem elröhögtem magam. Egy köntös volta rajta és a két kezében fakanál.
- Őőőő....ebédet. ~ Elnevette magát, majd újra magamra hagyott, és gyors lezuhanyoztam. Egy kis rövidnadrágot kaptam fel ami nem sokat takar és egy kis topot, a hajamat felfogtam. Mikor kiértem a konyhába finom illatok csapták meg az orrom, hmm vajon mit készít? Halkan surrantam mellé és átkaroltam a derekát amitől megijedt.
- Jááá...ne rémisztgess, még a végén elrontom. ~ A fejemet a vállára helyeztem és úgy néztem mit művel. Majd mikor végzet megfordult és jól alaposan végigmért. - Jáá mi van ha valaki jön és meglát így? Olyan minta szexre invitálnád. Vagyél fel valami hosszabbat.
- Miért? Meleg van és itthon vagyok. ~ Sehun megfordított és a szobám felé kezdet el tolni. - Mit csinálsz?
- Mondtam...vegyél fel valamit. ~ Meglökött és rácsapott a fenekemre, elnevettem magam, de akkor az ajtó nyílott. Ledermedve álltam és mértem végig Baek-et. Sehun és én összenéztünk, elfelejtettünk Beak-et.
Mind hárman leültünk a kanapéra ahol még tegnap forró jelenetet rendeztünk, hirtelen éreztem ahogy elvörösödök és ezt észre is veszik. Sehun nagyot lökött rajtam, hogy ideje beszélni és magunkra is hagyott.
- Baek én...
- Tudom....összejöttél Sehun-nal, valahogy gondoltam, hogy ez lesz, hiszen lehet, hogy nem tudtál az érzéseidről, de az arcodról lehetett olvasni. De tudod...nem baj, mert még így is bízok benned, egy nagyon jó barát vagy számomra és nem akarlak ez miatt elveszíteni és...örülök, hogy sikerült tovább lépned.
- Köszönöm Beak, köszönöm, hogy ez miatt nem gyűlölsz.
- Miért is kellene? Hiszen még csak meg sem tudtalak csókolni, de hála neked végre kinyitottam valaki felé a szívem. Köszönöm és remélem boldogok lesztek, Sehun...nagyon sokat változott, hála neked. ~ Mikor elbúcsúzott kaptam egy üzenetet a telefonomra.
Unni...hallottam, hogy felébredtél és még csak fel sem hívtál...talán elfelejtettél? Unni találkozhatnánk? Lenne valami amit oda szeretnék adni.
Gyors visszaírtam és megbeszéltük, hol legyen a találkozó. Elköszöntem Sehun-tól aki bevágta a hp, hiszen nem tudtam megkóstolni az ételét, de megígértem, hogy ha hazajövök megkóstolom. Mikor megérkeztem a kis kávézóba ő már várt rám. Mikor meglátott az ölembe ugrott én pedig viszonyoztam a gesztust.
- Unni...miért nem hívtál fel?
- Bocsáss meg, de...mikor felébredtem...nem emlékeztem oppára. Így rád sem, sajnálom, hogy ezek után nem kerestelek fel, de...elakarom felejteni a múltam.
- Vagy csak leplezni akartad, hogy emlékszel...igazam van?
- Haha nagyon jól kiismerő vagy, igen...bosszút akarok állni oppa gyilkosán.
- Oppa...nagyon szeretett téged...mikor azon a napon hazajött mérges volt, mert nagyon féltett és felhozta a makacsságodat, azt mondta biztos vagyok benne, hogy eljön este. Majd a kezembe nyomott egy kis dobozt, azt mondta, hogy ha történne vele valami akkor adjam át én neked. Már vagy öt évig tartogattam, itt az ideje, hogy a gazdájának odaadjam. ~ A zsebébe nyúlt és kivett egy kisebb tojás alakú dobozt és elém tolta azt. Lassan nyúltam felé és emeltem fel a fedelét, de ami benne volt sírásra késztetett.
- A bátyám sokat dolgozott azért, hogy megtudja venni az eljegyzési gyűrűdet. Csak is erre gyűjtött, azt mondta, hogy volt mersze megkérni a kezed gyűrű nélkül, oda akarta adni, de már túl késő volt. Így rám bízta, adott egy levelet is, azt mondta akkor adjam oda, ha véletlen nem ő tudja neked átadni. ~ A levelet a kezembe fogtam és mikor magamra hagyott kinyitottam.
Ha ezt a levelet olvasod akkor én már biztos vagyok benne, hogy halott vagyok. Szerelmem én egyetlen egy szerelemem, soha se felejtsd el a velem eltöltött időszakot. Nekem ez a pár év sokat jelentett, mindent együtt csináltunk, lehetett az fájdalom, sírás, nevetés. Ha rosszat tettem te elnézted azt nekem, ha kiabáltam ugyan úgy higgadt maradtál velem szembe, ha sírtam te voltál az aki erősé tett, ha nevettem az csak is miattad volt. Bár nem volt semmim te így is elfogadtál...még egy gyűrűt sem tudtam adni neked, de most most igen...remélem tetszik...sokat dolgoztam érte, de nem akarom, hogy ez a súly téged nyomjon, ha kell dobd el, de kérlek...ne felejts el. Szerettelek úgy mint még soha senki mást, az éltünk ugyan olyan keserves volt...semelyiküket sem volt családja...te árva voltál míg én tíz évesen elvesztettem a család...igaz nekem van egy húgom, de még nála is jobban szeretlek. Ha már nem vagyok melletted már pedig ha ezt a levelet olvasod akkor mád messze járok, de kérlek...ne sírj...lépj túl, keress valakit akit szerethetsz és leélheted az életed. Én akartam lenni az a férfi aki melletted marad, de nem lehet...nem voltam elég erős, remélem találsz olyat aki elég erős, hogy megvédjen kedvesem. Most elbúcsúzom, de kérlek ne felejts el...had maradjak meg a szívedben, még ha egy kicsi darab emlék is, én már attól boldog vagyok. Szeretlek én egyetlen egy szerelmem.
Szívem tört össze, remegve nézek a múltba, a sírást nem tudom abbahagyni. A kezem remeg a szívem összetört, fáj, fáj búcsúzni, de meg kell tenni mert akkor soha sem térhet nyugovóra a lelke. Szerettem és szeretni is fogom, igaz más férfié már a szívem, de túl kell lépnem, hogy élni tudjak. A múlt...az múlt marad, de az emlékei bennem marad, szerettem és szeretni is fogom. Taemin a régi képek még ugyan úgy bennem égnek. Ég veled kedvesem!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése