Talán soha sem kellett volna visszacsókolnom, mert ez az egy csók teljesen felkavart bennem mindent. Hosszas csókunk után Ellena zavarban hajtja le a fejét, nem néz rám és én se rá. Mit tettünk hiszen ez csak játéknak indult, talán be kellene vallanunk egymásnak, hogy igen is vonzódunk egymás iránt? Nem, az nem lehet, sem ő, sem én nem akartunk ilyen viszony kialakítani egymás iránt. Jobb lesz ha némán, csendben elfelejtjük ezt a mai elcsattant csókot. Úgy kell tennünk mintha semmi sem történt volna, biztos vagyok benn, hogy nem lesz nehéz elfelejtenem. A kezemet felemeltem és hosszan beletúrtam a hajamba, közben Ellena tekintetét kerestem. Mikor végre összeszedte magát, győzedelmes mosolyt csalt az ajkaira, amit még előbb mohon téptem, faltam, azok az ajkak ami a mennyországba emeltek. Nem gondolhatok ilyenekre, ki kell törölnöm azt a csókot.
- Oké... ~ Egy szó, de ez is lángra robbant, a szívembe most fogalmam sincs mi játszódik le. - Győztem Sehun, hiszen visszacsókoltál.
- Arról nem volt szó, hogy csókolni is szabad, ez csalás volt. Milyen férfi nem csókolna vissza az ilyen helyzetben?
- Haha, ez csak kifogás, valld be. Mellesleg nem voltam szabályok, szóval azt tehettem amit szerettem volna, és én nyertem. Holnaptól...te...a csicskám vagy. Ohh és ha megszeged a tett ígéretedet akkor fizetnek kell. ~ Mikor magamra hagyott a térdeim felmondták a szolgálatot, lehuppantam a kanapéra és előre meredtem ahol még az imént Ellena állt. Mit tettünk, nem kellet volna szabad ennek megtörténnie, hogyan fogok ezek után a szemeibe nézni? Nagyon kínos lesz, de nem kerülhetem el, mert akkor az egy kicsit feltűnő lenne. Oké Sehun ,nem ez volt az első csókod, sőt már azt sem tudod, hogy hányadik volt, én egy amigó vagyok, nem fogok elkerülni egy lányt egy csók miatt.
Másnap reggel hangos kiáltásra szakadtam ki az éppen lezajló álmomból, pedig olyan hiteles volt. A párnámat a fülemre tapasztottam, hogy véletlen se haljak egy pisszenést sem. De a hang egyre hangosabb volt, szinte már a fejem felett hallottam. Mérgembe lerúgtam a takarót és nagy lendülettel ültem fel az ágyon, de a fájdalom miatt visszahuppantam. Hitetlenkedve néztem fel, hogy pontosan mit is fejeltem le. Akkor vettem észre, hogy Ellena nézz rám nagy boci szemekkel és egy nagy serpenyőt fog a kezében.
- Jáá....megszokásod így felébreszteni valakit? Mi lesz ha púp lesz a fejem?
- Azon a nagy fejeden úgy sem látszik, most pedig meny és készítsd el a reggelim, nem is...az ebédemet. ~ A kezembe dobta a serpenyőt és magamra hagyott, akkor vettem csak észre Luhant a szobába, aki hangosan kuncogott.
- Mi olyan vicces Lulu? Talán kérsz te is egy ütést a fejedre?
- Sajnálom Sehun, de...nem bírom...hehe, olyan vicces fejet vágtál, látnod kellett volna.
- Ha ha ha, vicces vagy. ~ Valahogy sikerült kikászálódnom az ágyból és egyből a fürdőbe vettem az utam. Gyors fogat mostam, de nem törődtem az öltözékemmel és egy lazább melegítőt kaptam magamra.
Mikor leértem a konyhába Chanyeol intézkedett valamit, de most semmi erőm piszkálni. Rám nézett majd a kezemre.
- Áhh a serpenyőm, mit keres nálad? ~ Ohh tényleg még mindig nálam van, a kezébe nyomtam és nagy ásítás mellett megindultam a napaliba. Már többen is fent voltak és a tévét nézték, közte Ellena is. Lehuppantam Xiumin ölébe és a lábamat Kai térdeire raktam. Eltudnék aludni, épp hogy becsuktam a szemem mikor valaki a földre rántott.
- Jáá ez fáj Ellena, miért kaptam?
- Mondtam valamit, kérem az ebédem. ~ Felálltam és elé léptem így felkellet rám néznie. Kihúztam magam, hogy tudja ki az úr a háznál.
- Csak, hogy tud én ilyenkor az álmok világában szoktam még lenni, és itt mindenki tudja, hogy nem szeretem ha felébresztenek, mert akkor egész nap durcás vagyok. És most nagyon az vagyok, szinte már felrobbanok, szóval kis anyám jobban tennéd ha békén hagynál. Érted? ~ Minden szavamba komolyság tükröződőt, de egy kicsit sem lepődőt meg, még csak meg sem ijedt. Ezt honnan tudom, mert egyik percről a másikban a konyhába találtam magam és a fülem a fájdalomtól sajgott. Mikor elengedett egy kötényt nyomot a kezembe.
- Most pedig állj neki, és ajánlom, hogy fél óra múlva kész legyen. Érted? ~ Ez a nő...áhh megölöm. Legyen vége ennek a rémálomnak. De mit főzzek, életembe nem csináltam melegszendvicsen kívül semmit.
Mikor végeztem mindennel szóltam Ellenának aki nagy boldogsággal lépet be az ajtón és foglalt helyett, de mikor elé tettem az ételt a mosolya eltűnt.
- Hé mi ez? Meg akarsz mérgezni?
- Miért, nem ettél még ilyet? Hol nőttél fel? ~ Újra az elé tett ételre koncentrált és lassan belemártotta a kanalat, majd a reakciójára vártam, ahogy mindenki más. Mikor láttam, hogy nem fintorog megkönnyebbültem.
- Oké, ehető, de miből is van ez? Ez a mit tudjam én mi?
- Ez? Disznóbél és szarvastagjából. ~ Az étel amit még az előbb jóízűen ízlelt egyszerre jött ki. Hangosan felnevettem és ledőltem a székre.
- Látnod kellett volna az arcod, tényleg elhitted? ~ Ellena hangosan csapta le a kanalat és lépet elém, a rémülettől összehúztam magam, de akkor újra a fülem felé nyúlt és húzni kezdet ki. Mikor elengedte a fülem leült a kanapéra és felém emelte a lábát.
- Mi van? ~ Ellena a lábára nézett, majd vissza rám.
- Masszírozd meg, hozz vizet és tegyél bele rózsa szirmokat is. ~ Mit mondott, hogy én masszírozzam meg, nah azt már nem, elég volt. Ledobtam a rongyot a kezemből és felmutattam a mutató ujjam, de egyetlen egy szó sem jött ki a torkomon. Mert a tekintettem lefagyott Ellena ajkinál, istenem az a tegnapi csók.
Ellena Pov:
Ha egy fiú egy lány száját bámulja, és közben megnyalja a sajátját, elég könnyű kikövetkeztetni, hogy mire gondol! Gyors elfordítottam a fejem és próbáltam nem a tegnapi csókunkra gondolni. Istenem miért emlékeztet mindig rá, hiszen felejteni akarok. Elsőnek azt hittem, hogy a játék miatt csókoltam meg, de valójában nem, csak egy kifogás volt. Próbálok úgy bánni vele mint eddig, de nem nagyon megy.
Azon az estén nem akartam tőle mást, csupán megnyugtató közelségét. Érezni akartam meleg testét az enyém mellett, leheletét a mellkasomon, szívverését az enyémen.
- M mire vársz Sehun, talán tapsra? ~ Hangomra összerezzent és kivonszolta magát. Visszafelé egy labort tartott a kezében. Óvatos tette le elém, mert félt, hogy kiloccsan belőle a víz. Megfogta a lábam amitől egy kicsit meglepődtem és a vízbe helyezte. Megfogta a lábam és szótlanul, mozdulatlanul ültem a kanapén. Az emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyűség közepette is működik. Arcán megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni: mintha tehetetlenségében mosolyogna ilyen szomorúan, mintha bevallaná..., hogy tudásának és segítőkészségének körülbelül ez a határa, ez minden, amit egy ember végső szükségben tehet egy másik emberért.
A keze olyan erős, minden egyes ujja olyan hosszú, szép, selymes, kellemes érzés. Pár percig tartott, de olyan volt számomra mintha megállt volna az idő. Sehun lassan emelte fel a tekintettét, de mikor találkozott, a perzselő érzés szétáradt benne. Miért érzek ilyen keserves érzést felé, miért dobog így a szívem, hiszen mi olyan másak vagyunk. Állandóan veszekszünk, kiabálunk és egymás ócsároljuk.
- Ellena, csak egyszer...csak egyszer had csókoljalak meg. Ígérem többet nem kérem, de valami nem hagy nyugodni, tisztában akarok lenni az érzéseimmel. ~ Nem vártam meg mit akar mondani, hirtelen történt minden. Az ajkaink nagy cuppanással értek össze, Sehun közben feltérdelt majd a kezét a derekam körré fonta. Éreztem ahogy egyre feljebb vándorol, majd a keze a pólóm alá vándorolt. Nem löktem el, sőt élveztem, olyan jó a közelsége, hiszen nagyon régóta nem voltam fiúval. Azt sem tudom ki volt az utolsó kivel együtt töltöttem egy forró éjszakát. Hirtelen egy kép jelent meg előttem, egy mosoly, egy szikrázó tüzes szempár.
A félelem miatt nagyot löktem Sehun-on majd részkedve szaladtam fel a szobámig.
A hideg ajtón csúsztattam végig a hátam, majd a földön landoltam. Hogyan, hogyan felejthettem el őt, ki olyan sokat jelentett számomra, ő volt a mindenem, az egyetlen szerelmem. De ő....nem, nem...nem hallhatott meg, neki élnie kell. A hajamba nyúltam és tépni kezdtem.
- Nem, neeem.....Taemin, hol vagy, miért hagytál eel? Taemin? ~ Gyors felkeltem és ami a kezem ügyébe került mind összetörtem, minden több száz darabra tört össze, ami a húsomba vájt. Kiáltva próbáltam túlenni a fájdalmamon, de hiába, reszketek, félek és megöl a tudat, hogy elfelejtettem. Most már mindenre emlékszem. Az emlékek fájdalmasak. A fájdalom erőt ad. A bosszúhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése