1.rész Kezdet.

Ellena Pov:
Van az életben olyan dolog amit soha sem szeretnél átélni. Nem szeretnéd megtudni, hogy milyen az ha véletlen egy kés mar a bőrödbe, vagy ha szembe kell állnod egy autóval ami éppen feléd közeledik nagy sebességgel. Soha sem gondol ilyenekre az ember mikor elsőnek látja meg a fényt. De ahogy növekszel a világ is úgy változik a szíveddel együtt. Régen soha sem gondoltam volna, hogy magam ilyen helyzeteket fogok átélni. Azt hittem olyan életem lesz mint az átlagos lányoknak, de tévedtem. Be kell vallanom magamnak, hogy soha sem leszek egy átlagos lány. Nem álmodhatok magamnak egy kis pici kertes házat, sem egy kutyát ami majd a férjemmel sétáltattok meg reggelente. Nem lehet nekem soha olyan esküvőm, sem autóm vagy családom. Mert az én életem ennél sokkalta másabb. Míg egy átlagos lány vásárolgat, addig én küldetéseken vagyok, míg ő a barátjával randizik, én addig a barátommal vérek közt üldözünk embereket. Ez vagyok én, de soha sem álmodoztam jobb jövőt. Mert így is meg van minden ami számíthat. Van egy kis albérletem ahová csak néha-néha járok haza, de akkor is csak aludni, és ami a legfontosabb van egy pasim. Nem olyan barátom van mint a többi lánynak, az enyém különleges. Erős, bátor, magabiztos és nagyon helyes, sok lány irigyelve fordul hátra az utcán. Büszke vagyok a választottamra és...ugyan olyan az életmódja mint nekem. Nekem ennél jobb világ nem kell, tökéletes az életem úgy ahogy van. Mert én és a barátom remek párt alkotunk.
A keze meleg és olyan erősen tart, mintha attól félne, hogy elmenekülök. Boldog vagyok, nem is tudom leírni, hogy milyen boldog. Szeretem a munkám, és ami míg jobban szerethetővé teszi számomra, az az, hogy a szerelmem is mellettem van.
Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerűen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyan, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt.
- Ellena, figyelsz te rám? ~ Istenem, már megint elbámészkodtam, de nem tehetek róla, az én pasim a leghelyesebb a világon. És mikor beszél hozzám az ádámcsutkája olyan hívogató.
- Persze,....bocsiii, de nem tudok betelni a látványodtól. ~ A mosoly mikor ilyenkor megjelenik az arcán arra késztet, hogy minél hamarabb meghaljak. A karjai szorosan zárnak körbe, a fejem pedig az erős kidolgozott mellkasán pihen. Istenem, hogy én mennyire szeretem.
- Ellena drágám, most koncentrálj a munkára. ~ Egy kicsivel eltolt magától, hogy rám tudjon nézni és a kezével a hajamba túrt és csókolt meg. A csókja lágy volt, végtelenül gyengéd. Mélyen felkavart, a pulzusomat az egekbe lökte. Ártatlan volt, bensőséges, a lelkemet perzselte, ahogy hátradöntötte a fejemet, hogy felfedezzen, mintha most csókolóznánk először. A kezem már megszokásból a nyaki köré fonódtak, Taemin két keze a combom alá nyúlt és úgy ültetett fel az asztalra. A kezei a mellem köré fonódott, majd egyre lejeb vándorolt és bele mosolyogtam az édes csókjába.
- Gerlepár, szétszakadni. ~ Mikor meghallottuk a komoly, rideg ismerős hangot szétváltunk és Taemin lesegített az asztalról és lejeb húzta a szoknyámat. Mind ketten elmosolyogtuk magunkat, majd a felettesünkre néztünk. Aki csak nagy szemekkel vizsgált mind kettőnket.
- Ch ch ch, hányszor mondjam meg, hogy nincs turbékolás a munka helyen? Nem kell bemutatni milyen egy szerelmes pár, mivel senki sem kíváncsi rá. Értettétek?
- Igen is uram!~ A válasz egyszerre törte meg ránk boruló csendet. A felettesünk elnevette magát és Teamin és közém lépett. Mind kettőnket átkarolt.
- Kedveseim...ma egy nagy küldetésre küldelek titeket. Hiszen már több mint két éve üldözzük azokat a csempészeket, itt az ideje lecsapni rájuk.
- Ezek szerint, meg van a búvóhelyük? ~ Taemin vidámat felugrott örömébe és én is követtem.
- Igen, ma minden kép elkel őket kapni, nem szökhetnek meg. Értve vagyok? ~ Mind mindig most is egyszerre dőlt a válaszunk. A főnők csak elnevette magát és megveregette a vállunkat és magunkra hagyott. Taemin is én egymásra néztünk, de a szerelmem arcán már nem volt az a jó kedv.
- Ellena, kérlek...ma este ne gyere.
- Ezt meg, hogy érted, miért ne mennék? Hiszen én vagyok a párod. ~ Taemin a két kezét a vállamra rakta és úgy nézett le rám.
- A mai nap kemény lesz, lehet, hogy valaki megsérül, nem akarom, hogy bajod legyen.
- Taemin, nekem ez az életem, a munkám, hogy kérheted, hogy ne menjek? Tudod te, hogy mióta várok erre a pillanatra?
- Igen tudom, de....nem akarom, hogy ott légy...
- Miért, talán akadályozlak, mert szerinted nő vagyok, azért? ~ Nem méltattam meghallgatni amit mondani szeretne, leráztam a kezét, majd szélsebességgel hagytam egyedül. Még, hogy ne vegyek részt? Meg a frászt.

Az est hamar eljött, szinte észre se vettem. Gyorsa elpakoltam a holmijaimat és lemenetem a találkozó helyszínére. Már mindenki ott volt akik számítottak, ahogy Taemin is. Mikor meglátott félelem váltotta le a mosolyát. A főnők lépet be az ajtón és mindenki abbahagyta a csevegést.
- Már mindenki tudja a dolgát. Ellena és Taemin itt vannak a felszerelések, indulhatunk is. ~ Mindenki kiáltott egyet, hogy előre kapjon majd mindenki ment a dolgára. A kocsiba semelyikünk sem szólalt meg, Taemin még csak rám se nézett. Már vagy három órán át ültünk némán a kocsiba várakozva. Mi lesz már?
- Ellena...sajnálom, nem kellett volna olyanokat állítanom, de csak féltelek. Félek, hogy bajod esik.
- Nyugi oppa, nem lesz semmi bajom, mellettem vagy. ~ Megfogtam a szerelmem kezét és egy mosolyt küldetem felé. Viszonzásképp megcsókolt, de akkor a megszólalt a rádió. Mind ketten fegyvert ragadtunk és osonni kezdtünk a  nagy épületig. Taemin szorosan megfogta a kezem, majd intett a fejével és külön váltunk.
Nem kell szégyellni a félelmeinket. A francba! Mindenki fél. Csak az a dolgunk, hogy megnevezzük azt, amitől félünk. Ha szembe tudsz nézni vele, akkor legyőzöd. Inkább most, mint később.
Mikor hangokat hallottam magam elé emeltem a fegyverem és úgy osontam a zajok irányába. Több férfi kártyázott egy nagy asztal mellett, hogyan menjek el, hogy ne vegyenek észre? Halkan leguggoltam és felszedtem a földről egy kis kavics darabot, majd a másik irányba hajítottam. Mikor mindegyik férfi elment gyorsa szaladásába kezdtem, közben a telefonomért kutattam.
- Oppa....itt tiszta, ott m....~ Hirtelen egy ütést éreztem meg a hátamon ami a földre kényszerített. A kezemből kirepült a telefonom ami a vízbe esett, remek. Kúszni kezdtem, de a férfi megragadta a lábam és maga felé kezdet el húzni, de gyorsan megfogtam a korlátot és a kiszabadított lábammal fejbe rúgtam amitől hátra eset. Gyorsan szaladni kezdtem és Taemin-nal találtam magam szembe, több férfi jelent meg a hát mögött ahogy nálam is. Be voltunk kerítve. Mind ketten hátat fordítottunk és egymás hátának támaszkodtunk. Az egyik kezemmel a fegyvert fogtam, míg a másikkal Teamin kezét szorítottam. A férfiak egyszerre támadtak, akkor gyors lendülettel váltak el az ujjaink...és már most hiányzik. Mikor sikerül egy kevés kis menekülési utat csinálni, szaladni kezdtünk, Taemin megfogta a kezem és húzni kezdet maga után. Gyors lépetekkel szeltük át a nagy elhagyatott csarnokot és mikor kiértünk....egy sereg férfi állta el az utunkat.
- Hová, hová én kis ügynökeim. Ha mióta kerestek minket, és azóta nagyon, nagyon sokat megtudtam rólatok. Hmm Ellena drágám, élőbe szebb vagy mint a képeken, játszunk egy kicsit. ~ Az örült fickó felém lépet, de akkor Teamin elém állt és a férfira irányította a fegyverét.
- Ne merj...hozzányúlni.
- Hehehe, milyen vicces...omo, te most nem vagy olyan helyzetbe, hogy megtudjad védeni a drága szerelmedet, hallottam, hogy nemsokára lesz az esküvő, remélem meghívtok. ~ A férfi összecsapta a tenyereit és akkor jobb oldalról egy pisztoly fénye csillant meg a holdfény alatt, de Taemin sokkal gyorsabb volt. Így hirtelen előttem termett és a lövés dörrent el az éj halk morajában. A madarak hangos kiáltással szálltak magasba a dörrenés miatt. A szirénák hangja egyre közelebb lehet hallani...Taemin teste görnyedve csúszik le, majd a földre fekszik. Ölembe fogom és hitetlenkedve mérem végig. A vér...vér van mindenhol, istenem mit tegyek. Szorosan fogtam, hogy véletlen se tudjanak a közelébe férkőzni, de akkor éles fájdalom hasított a fejembe és mindent homályosan kezdtem el látni, érzem, érzem, hogy valami meleg folyók le az arcomon. Majd minden elsötétedett.