2.rész Találkozás.

Sehun Pov: 5 évvel később
Nagy nyújtózkodás után eszméltem rá, hogy hol is vagyok. Körbe pillantottam a ruhám keresve, szanaszét hever mindenem. Hogyan aludhattam el? Már rég lekellet volna lépnem. Óvatosan hajtottam le magamról a takarót mert nem szeretném felébreszteni a partnerem. Gyorsan felkaptam a ruháimat és egy gyors üzenetet írtam. Csak egy szóból állt, de az is hazugság. Finom léptekkel haladtam el az ajtóig, úgy settenkedtem ki mint egy macska mikor éppen vadászik. Halk kattanás után végre fellélegezhettem. Ez meleg helyzet volt és még nem múlott el hat óra, akkor hazaérek ébresztésre.
Mikor megérkeztem a házon üres csend honolt, még mindenki alszik. Nem is baj. Halkan szeltem át a nagy folyosókat egyenesen a szobámig. A szobatársam is még a szép álmokat alussza. Gyors vettem egy zuhanyt és egy szál törölközővel léptem ki a szobába.
- Látom megjöttél? ~ Luhan kérdő tekintetével találtam magam szembe és úgy megijedtem, hogy még a törölköző is leeset a derekamról. Luhan nagy szemekkel nézett le a férfiasságomra, majd vissza rám. - Haa...legalább húztál volna fel valami bokszert, komolyan mondom jobban ismerem már mindent szegletedet mint a lányok akikkel eddig kurtál.
- Jáá nem most kellene felvágnod a buzis éneddel. ~ Luhan erre nem válaszolt semmit csak háttal bemutatott egyet. Gyors felkaptam egy kényelmesebb ruhát és ledőltem az ágyra. - Hová mész Lulu?
- Közöd?
- Sok, ohh...akkor szoktál elidőzni a szekrény előtt mikor randevúra mész. ~ Mivel nem válaszol biztos vagyok benne, hogy eltaláltam. Gyors felpattantam és Lulu mellé álltam. - Nah és milyen a bige? Jól néz ki, nagy didkói vannak?
- Fogd már be, szerinted pont neked fogom elmondani, hogy hogyan néz ki?! Mert akkor nagyon rosszul hiszed.
- Omo milyen kemény valaki korán reggel. Talán nem aludtál jó, csak nem hiányoztam?
- De igen hiányoztál, hiányzott az a nagy szád és azok az unalmas sztoriid amikre olyan jól eltudok aludni.
- Haa milyen cinikus vagy, de legalább bevallod, hogy hiányoztam. ~ Luhan csak megrázta a fejét én pedig újra ledőltem az ágyra. - Meg sem kérdezed, hogy milyen volt az éjszakám?
- Biztos vagyok benne, hogy mint az összes többi. Ami azzal kezdődik, hogy mikor megláttam az új jövevényt egyből felállt a farkam bláblá... ~ Mérges fejet vágtam és lenéztem a kicsimre.
- Ne hallgass erre a csúnya bácsira, nem akart megsérteni cimbi.
- Istenem és csak is te lehetsz ilyen hülye, hogy nevet adsz a farkadnak. ~ Luhan végre kiválasztotta a ruháját és megindult a fürdő felé. - Lulu ne szagolj mélyeket. ~ Gyors meghallgattam mit reagál és mikor meghallottam a káromkodását elindultam a konyha felé. A konyhába Kai és Chanyeol settenkedett. Mikor megláttak mind ketten üdvözöltek és felültem a pultra. Nagyon jól tudom, hogy Chanyeol nem szeretik ha a pultra ülünk.
- Jáá Sehun, száll le.
- Jáá Sehun szállj leee. ~ Úgy szeretem bosszantani a kis makit, olyan aranyos mikor mérges.
- Ne utánozz, nincs jó kedvem, tudod jól, hogy nem szeretem ha felültök, baszki...
- ....itt eszünk minden reggel, nem vagyok kíváncsi a valagad ízére. ~ Fejeztem be Chanyeol mondandóját. Kris lépet be az ajtón és komás fejjel bólintott majd foglalt mellettem helyet, nah itt elszakadt Chanyeol madzagja. Mérgesen lecsapta a rongyot és elvonult.
- Jáá...hol voltál az éjjel? ~ Kris felé kaptam fejjem, de mikor megláttam milyen állapotban van hangosan felnevettem. - Mit nevetsz hugyos?
- Ha látnád magad....nem bírom...
-Szopd ki. ~ Kris is magamra hagyott így Kai maradt velem egy szobába.
- Kai....mit csinálsz?
- Ha nem látnád éppen reggelit, igaz ma nem én vagyok a soros, hanem Chanyeol, de te voltál olyan kedves és elkergetted.
- Sorry, de olyan jó idegesíteni....mellesleg ott van egy pók a válladon. ~ Kai lesokkolva állt pár percig, majd felsikított mint egy lány és szaladni kezdet. Én pedig a nevetéstől hátradőltem a pultún és a hasamat fogtam. Kai, Chanyeol és Kris lépet felém. Mind hárman nagyon mérgesek rám, egyszerre megindultak felém, de futni kezdtem. Mind hárman szaladtak utánam, de akkor gyors benyitottam egy szobába és rázártam a kulcsot. Mikor megfurdaltam Baekhyun-nal találtam magam szembe.
- Omo, de megijedtem. Mit üldögélsz itt egymagad a sötétben?
- Már megint piszkáltad őket igazam van? ~ Vele szembe foglaltam helyet.
- Igen, de olyan jóóó nézni azokat az arcokat.
- Majd egyszer megfognak és kiteszik a szűrődet. Most pedig hagyj magamra.

Ellena Pov:
- Tényleg nem emlékszik rá? Azon az éjszakán maga is ott volt, tényleg semmi sem rémlik? ~ Tudom ki vagyok, tudom mi a nevem. Emlékszek mindenkire, csak egy napra nem. Azon az éjszakán állítólag egy küldetésen voltam a párommal, de ő meghalt, de miért nem emlékszem erre két dologra? Miért nem emlékszem rá, miért nem tudom, hogy mi történt azon az éjszakán? És miért érzem úgy, hogy valami fontosat veszítettem el?
5 év, rengeteg idő, de elmúlt, felébredtem és önmagam vagyok, még akkor is ha nem emlékszem miért kerültem ide.
- Oké, másra emlékszik?
- Igen igazgató úr, emlékszem mindenre...sajnálom, hogy pont arra a napra nem.
- Semmi baj....majd idővel visszajönnek az emlékei. De ügye azt....
- Kérem, helyezzen át....helyezzen át máshová. Valamiért nem merek az ügynökségnél maradni, nem tudom miért, csak így érzem.
- Oké, áthelyezlek... ~ Mikor végleg kiengedtek a szívem egy kis kicsapongásra vágyott. Így hát a régi barátnőimmel elmentünk bulizni. Szöul leghíresebb bulijába mentünk el, olyan jó táncolni kiadni magamból a feszültséget. Éreztem ahogy egy férfi engem figyelt a távolban, mikor odanéztem egy tüzes szempárral szemeztem. Miért is ne szórakozhatnék? Hiszen ennél rosszabb már úgysem lehet az életem. Hirtelen két kéz simult a csípőm köré, majd rántott egyet rajtam, hogy megérezzem kemény férfiasságát. Szóval erre megy ki a játék, de sajnálom rosszal kezdtél ki. Megpördültem és a kezemet átfűztem a nyaka körül. Az ajkaimat a nyakához húztam és finom csókot leheltem rá, gyerünk izgulj csak fel. Lassan közeledtek az ajki az enyémhez, de nem engedtem és kérettem magam ami tetszett a partneremnek. Megindultam a kijárat felé és a férfi lépkedett a nyomomba. De mikor a sikátorhoz értünk valaki felkiáltott, futásra váltottam az iramon, de mire odaértem a tettes nem volt sehol csak egy lány aki leszúrva feküdt a földön.
Másnap reggel korán indultam be a munka helyre. A főnököm állt meg előttem és a kezembe nyomott egy papírt.
- Mától testőr vagy....és meg is van kire kell vigyáznod. ~ Egy fiú lépet a látókörömbe és akkor ismertem fel a tegnapi fiút. Mind ketten egyszerre mutattunk ágymásra.
- Teeeeeeeee.......