7.rész A rejtett érzelem.

A két fiatal szótlanul áll egymás előtt. Sehun csak most fogja fel, hogy a szavai milyen nagy súlyt okoztak a lány szívében. Persze ő azt hiszi, hogy nem emlékszik semmire, de igazából Ellena most nagyon boldogtalan, legszívesebben magára hagyná, de nem tehet semmit, hiszen akkor kiderül, hogy igen is emlékszik mindenre.
A club-ban nagy lett a csend, a zene elhalkult és az emberek szótlanul állnak, és őket nézik. Sehun még mindig hitetlenkedve fogja az arcát ahol még az előbb megütötte Ellena. Hirtelen semmit sem értenek, miért viselkednek így, egyáltalán miért kellett találkozniuk? A két fiatal sorsa milyen lesz ezek után? Ellena szemei hirtelen könnybe lábadtak és Sehun nem érti a reakcióját. Lassan leengedi a kezét, majd tesz egy lépést a lány felé, de Ellena lassan hátrálni kezdet. Hirtelen semmit sem ért, miért kezdet el sírni, talán emlékszik valamire, vagy ennyire megbántotta? Egyáltalán miért kellett járatnia a száját?

Sehun Pov:
Most semmit sem értek, miért sír Ellena, hiszen nem emlékszik semmire, nem de bár? Akkor még is miért érzem úgy, hogy igen is emlékszik mindenre? Próbáltam a közelébe férkőzni, de hiába. Ellena összeszedte magát, majd azokkal a szomorú szempárral rám nézett és magamra hagyott. Gyors körbenéztem és ekkor vettem észre, hogy mindenki engem néz. Felkaptam a kabátom és a lány után szaladtam. A sikátorba kiérve a nevét kiáltottam, de nem jött válasz, pedig biztos vagyok benne, hogy erre jött ki. Gyors kiszaladtam az utcára, de sehol sem látom, vajon merre mehetett? Istenem miért kellett ilyeneket mondanom, de ő tehet róla, hiszen úgy viselkedett mint az anyám. Gyors a telefonomért nyúltam és a kijelző húsz nem fogadást jelzet ki és egy üzenetet?

Merre vagy? Az istenért, hogy voltál képes egyedül elmenni?

Van fogalmad róla, hogy most mit tettél?

Bármikor megtámadhatnak, az én dolgom, hogy megvédjelek.

Mi lesz ha bajod esik, ki véd meg? Haa? Azonnal gyere haza. 

 A szívem lüktetni kezdet, soha sem gondoltam, hogy valaha is fog értem valaki aggódni. De...olyan jól esik, én pedig így bánok azzal a személlyel aki csak aggódik értem. Megkerestem a telefonkönyvben a nevét és hívni kezdtem. De nem vette fel, már vagy tízszer megpróbáltam, de hiába. Biztos vagyok benne, hogy most nagyon mérges. Olyan hülye vagyok, miért is kellene érte aggódnom, hiszen semmi jó nem származott eddig belőle, hogy megismertem. Hol a régi Sehun akit ismertem, mert ez a Sehun aki itt áll már nem a régi, de miért is? Miért változtam meg, és miért van az, hogy aggódok azért a nőszemélyért? Már a saját szívemet sem értem.

Ellena Pov:
Hogy, hogy....hogy volt képes ilyet a fejemhez vágnia, lehet, hogy nem jövünk valami jól ki, de akkor is. Én csak védeni akartam, mi van ha valaki megtámadja? Hogy lehet ilyen tökkelütött? Mérgembe nem vettem észre, hogy a lábamat belerúgtam erősen egy fában a járda közepén. Mindenki engem néz, de leszarom.
- Mit néznek, talán még nem láttak egy nőt mérgesnek látni? Haa? ~ Gyorsan elfordultak majd megálltam egy bódénál. Magányosan odaballagtam és intettem a nőnek, hogy hozzon a legerősebb pia fajtából. Mikor végeztem az üveggel rendeltem magamnak még egyet, majd még egyet és ez így ment az ötödik üvegig. Mert utána már azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Megpróbáltam felállni, de a világ hirtelen forogni kezdet. Majdnem összeestem, de sikerült megtámaszkodnom az asztal szélében. Éreztem ahogy egy kar ragadja meg a kezem és segít felállni, hunyorogva néztem fel az illetőre.
- Ohh, de hiszen ez Baekhyun, te...mit keresel itt?
- Ez ne érdekeljen, istenem minek kellet nekem idejönnöm, egyedül is hagyhatnálak, de nem teszem, gyere. ~ Megfogta a másik kezemet és segített elindulni. De a lábaim nem igazán arra akartak menni amerre én. Baekyhun hirtelen letérdelt és intett, hogy száljak fel a hátára, komolyan rá se ismerek. Rátámaszkodtam és valahogy sikerült rámásznom. Mikor felállt dobott egyet rajtam, hogy le ne csússzak. Majd lassan elindultunk, nem gondoltam volna, hogy ilyen kedves is tud lenni. A fejemet a vállára hajtottam majd nézni kezdtem az arcát. Milyen szexi, nem is néztem meg még ilyen közelről, sem távolból. Soha sem szántam rá olyan nagy figyelmet hiszen olyan mogorva. De így megnézve elég helyes, hosszú szempillák, formás kis orr és az ajkak harapni valók. Tökéletes pasi, és...annyira hasonlít Taemin-ra, bárcsak ő is ilyen kedves lenne mint amilyen ő volt, és akkor az én ideállom lenne.
- Mi nézel?
- Hmm? ~ Baekhyun újra dobott egyet rajtam, majd egy kis rész felcsúszott a szoknyámon. Nem foglalkoztam vele hiszen azt sem tudom hol jár a fejem. Baekhyun hirtelen lendült felé és lehúzta a felcsúszott darabot. Majd egy újabb emlékképp jelent meg előttem.

- Istenem már megint letört a cipőm sarka. Oppa... ~ Taemin lehajolt majd a hátára szálltam. Néha nem is bánom, hogy eltörik a cipőm, mert így a közelében lehetek. 
- Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?
- Oppaa...nem is vagyok az, nem tehetek róla, hogy ilyen kis szánalmas cipőket csinálnak. 
- Persze, persze fogd arra. ~ Taemin elnevette magát én pedig az arcát kezdtem el cirógatni, hogy lehet valaki ilyen tökéletes? Hirtelen futni kezdet és erősen kapaszkodnom kellet, hogy le ne essek, mikor megállt letett, hogy kifújhassuk magunkat és akkor segített lehúzni a szoknyámat.
- Nem megmondtam, hogy nem hordhatsz rövid szoknyát? Csak oppa láthatja a lábadat. 

Egy könnycsepp csordult le az arcomon. Amit észre vett Baekhyun mert leültetett egy padra és elment nekem hozni meleg kávét. Mikor visszajött felém nyújtotta én pedig elfogadtam, leült mellém és csendben kortyolgatni kezdtük a kávét. Közben néztük a siető embereket.
- Nem kérdezed meg, hogy miért iszogattam egyedül mikor Sehun-ért szaladtam?
- Miért kérdezzem meg, biztos vagyok benne, hogy meg van rá az indokod, hogy miért egyedül vagy. Ha te nem mondod, nem kérdezem.
- Néha nem értelek, olyan egyedül vagy...nincs senkid? ~ Baek letette maga mellé a poharat, majd hátra dőlt.
- Nincsenek szüleim, sem testvérem, nekem a fiúk vannak, de ők...nem a családom. Nincs kiben megbízzak, ha volt is...ő elhagyott. ~ Istenem milyen szomorú, hiszen nincs senkije, valami nagyon nagy bánat történhetett vele a múltban, ezért nem enged senkit sem maga közelébe. Baek felém nézett és kérdően meredt rám, de közben csodálkozott is. - Te...miattam sírsz? Nem szeretem mikor sajnálnak.
- Nem...nem sajnállak, csak....ugyan olyan vagy mint én, olyan az életed mint nekem, csak én próbálok megbízni emberekben. ~ Baekhyun csodálkozva néz rám, majd vissza az emberek elhaladó testére.
- Biztos vagyok benne, hogy nem éltél át olyan fájdalmat mint én.
- Miért, mi olyan fájdalmas, hogy mindenkit ellöksz magad mellől? Talán ha egyszer megnyílnál valakinek akkor sokkalta könnyebb lenne az életed, és lehet, hogy új életet akarsz majd kezdeni.
- Nem akarok új életet kezdeni, és többé ne hozzuk fel eszt a témát. Most pedig menjünk. ~ Felállt majd elindult, próbáltam felkelni, de nem igazán sikerült még megállnom, így majdnem elestem, de Baek keze átkarolta a derekam. Pár percig némán meredtünk egymásra és azt vettem észre, hogy a tekintetem az ajkaira vándorol. Meg akarom csókolni...gyors ellöktem magamtól, és elfordultam, hogy ne vegye észre az arcom pirosságát. Istenem magamra sem ismerek, hogy akarnám őt megcsókolni, hiszen Taemin él a szívemben. Gyors elindultam, de Baek leguggolt elém, elfogadtam a segítőkészségét és rámásztam a hátára. Út közben semelyikünk sem szólt, némán telt az út hazáig.

Sehun Pov:
Mikor hazaértem arra számítottam, hogy Ellena itthon lesz, de tévedtem. Mát vagy hajnali három, de még nincs róla hír. Merre lehet, remélem nem lett baja? Ügye? Kibe rohangáltam, egyszer a házban álltam pár percig, majd kint a teraszon vártam. Istenem meghalok az aggodalomtól.
- Tessék idd meg Sehun. ~ Suho lépet mellém és nyújtott át egy pohár forró teát.
- Köszi hyung. Már úgy is kezdtem fázni.
- Akkor miért nem bent várod? Mit mondtál neki, hogy így összekaptatok? Még soha sem láttalak téged ilyen mérgesnek, egy nő aki kitud hozni a sodrodból. Hmm jobban meg kellene ismernem.
- Jáá még a szemedet is vedd le róla. ~ Ahogy kimondtam ezt a mondatott meg is bántam. Suho kérdően és csodálkozva mér végig, hogy biztos legyen, hogy az a Sehun áll-e előtte akit megismert. - Miért nézel így hyung?
- W O W, a nők ideálja, az ágy árú szerelmes?
- Miii? Nem, nem vagyok szerelmes, istenem, hogy mondhatsz ilyet, nem...nem, nem. Kifejezetten nem.
- Oké, oké értem, de akkor is....még a szemedet is vedd le róla. 
- Ne utánozz és eszt senkinek se mondjad el, mert lehet, hogy idősebb vagy nálam, de akkor megöllek.
- Ohh Ellena.
- Hol? ~ Gyors odakaptam a fejem, de sehol sem volt akkor eset le, hogy beugratott. Suho hangosan felnevetett.
- Látnod, látnod kellet volna....azt a fejet, nem bírom....te macsó állat. ~ Belebokszolt a vállamba, majd magamra hagyott. Istenem most bedőltem neki, általában én vagyok az a személy aki szopatja a másikat, de most visszakaptam. Igazából vicces volt. Lassan belekortyoltam a teában, majd a poháron keresztül néztem fel. A teát szó szerint kiköptem annyira ledöbbentem. Gyors odaszaladtam Baekhyun-hoz és Ellenához.
- Mi történt?
- Shh elaludt, nagyon sokat ívott.
- Itt már átveszem. ~ Felé nyúltam, de Baek elütötte a kezem.
- Eddig elcipeltem, végig hallgattam a bajait, akkor már én viszem be. Amúgy is mind miattad van, néha tudhatnád, hogy hogyan kell bánni egy nővel. ~ Mikor elhaladt mellettem előre bámultam oda ahol még az előbb állt Beakhyun. Nem hittem volna, hogy ennyire megbántottam, hogy ez miatt igyon. És...Baek hogyan, hogyan került oda? Hogyan találkoztak? És..miért viselkedik így? Rá se ismerek. Gyors összeszedtem magam és berohantam Ellena szobájába, de akkor éppen Baek lépet ki és csukta be az ajtót.
- Hagyd aludni...te se szereted ha felébresztenek.
- Wow Baek, nem hittem volna, hogy ilyet fogsz tenni, olyan más lettél. Hová lett az az eltipró tekintett?
- Nem miattad van, hanem a lány miatt. Nem értem, hogyan bánhatsz egy ilyen tüneménnyel.
- T tünemény? Te még soha sem voltál kettesben azzal a nővel.
- De igen, éppen ezelőtt. Kedves lány, nem értem miért bánsz így vele, ő csak megakar védeni. Hiszen ha nem vetted volna észre magát okolja, hogy ilyen bajba kerültél. Csak el kellene beszélgetned vele, meglátod nem olyan rossz mint hinnéd. ~ Mikor magamra hagyott sok kérdés játszott le előttem. Baek soha sem viselkedett így mióta ismerem, de miért is bánik így azzal a nővel? Miért is oltott le engem? Hiszen semmiről sem tehetek, vagy igen? Lassan benyitottam Ellena szobájába és leültem mellé. Elnézve az alvó arcát könnyen meg lehet állapítani, hogy igen is nagyon szép nő. Mellesleg pont az ideállom, de olyan más mint a többi nő, vajon, hogy fog reagálni a múltjára, ha eszébe jut? A kezem hirtelen maguktól cselekedtek és azt vettem észre, hogy az arcát érintem. Közben Suho szavai játszottak le előttem. A nők ideálja, az ágy árú szerelmes? Nem, nem szerethetem hiszen ő....olyan más. Egész végig egymás szidtuk. Akkor hogy, hogyan szerethetem pont belé?

6.rész Megörültél?

Sehun Pov:

Két nap, már két napja nem lépet ki a szobájából, már nagyon aggódok. Szinte alig eszik, fel sem kell és bent gubbaszt a szobájába. Próbáltam kicsalogatni, de mind hiába. Mintha falnak beszélnék. Még az egy hét sem telt le, és még tart a játékunk, de ez sem érdekli. A csókunk után hirtelen rohant fel és hangos csörömpöléséket hallottunk a szobájából. Azt hittem ez mind miattam volt, de most már tudom mi az oka.

- Kapitány úr, mi járatban erre felé? Kérem üljön le. ~ Mind ketten leültünk és pát percig némán ültünk egymás előtt.
- Hallottam, hogy Ellena nem mozdul ki, igazam van? ~ Bólintottam, majd hangos sóhajtás hagyta el a férfi ajkait. - Voltak fájdalmai, elájulás, rosszullét?
- Igen voltak, egyszer elájult és a fejét mondogatta, hogy fáj. Miért, mi a baj?
- Csak neked mondom el, nem akarom, hogy bárki megtudja...Ellena öt évig komában volt.
- Mii? Öt évig...aludt? Miért, mi történt? Balesete volt, hogyan?
- Jáá ne ilyen sok kérdést egyszerre, mindennek eljön az ideje. Ellena...titkos ügynök volt, és öt évvel ezelőtt egy éppen lezajló küldetésen vett részt.
- Igen, és? Tovább, mondja már...nem bírom kivárni.
- Ketten vettek részt, nem csak Ellena volt ott, hanem a társa is, úgy hívták Taemin. Rendes fickó volt, kedves, bájos. Véletlen lebuktak, nem tudjuk, hogy hogyan, de Taemin meghalt míg Ellenát fejbe vágták.
- Istenem, nem hittem volna, hogy ilyen élete volt, hiszen olyan vidám lány.
- Azok a töredékek tűntek el ami azon az estén történ. És egyben mindent elfelejtett társáról.
- Szóval...csak azokat felejtette el....de miért pont azt az estét?
- Az orvos szerint...mert nagy fájdalmat élt állt, és így próbál elmenekülni a fájdalmai elől.
- Szóval...valaki fontosat vesztett el, akkor gondolom Taemin az. Biztos vagyok, hogy közzel állt a társához.
- Az biztos, hiszen együtt voltak. ~ Pár percig némán ültem egy helyben. De akkor az a fickó és Ellena szerették egymást, akkor érthető, hogy miért akar elmenekülni. Istenem ilyen fájdalmat átélni egy törékeny lánynak.
- Szóval...szerették egymást, akkor mindent megmagyaráz. Ez...olyan frusztráló. De...hogyan történt?
- Valaki bemártotta őket...méghozzá a rendőrségről. Így ketten maradtak azon az éjszakán, Ellena adott le jelentést, de nem kaptuk meg, olyan mintha valaki kitervelte volna az egészet.
- Szóval...a rendőrségen volt egy olyan személy aki azokkal a fickókkal volt?
- Igen....de fogalmam sincs, hogy miért tette. De...a golyó, nem Taeminra célzott, hanem Ellenára. De az a fickó annyira szerette a lányt, hogy képes volt elé állni. ~ Hogyan, hogyan lesz képes ezt túlélni, ha minden emléke visszajön? Mit fog tenni? - Tudod, éppen az esküvő előtt volt pát nappal.
- Jegyben jártak? Ők? ~ Bólintott, majd gyorsan elköszönt. - Nézz el neki mindent, ha fájdalmai vannak tégy úgy mintha egy rendes dolog lenne, maguktól kell visszajönnie az emlékeinek.
- Értettem...számíthat rám.
- Ohh és még valami, jobban tennétek, ha nem mozdulnátok ki az engedélyem nélkül. Kitudja, hogy mikor jelen meg.
- Értettem. ~ Mikor végleg egyedül maradtam a konyhába indultam meg. Öntöttem egy kis meleg teát majd megindultam Ellena szobája felé. Az ajtó előtt pár percig némán álltam, majd hangosan bekopogtam. De nem kaptam választ.  Letettem az ajtó elé, majd hátat fordítottam és éppen megindultam amikor az ajtó kattan a hátam mögött. Gyors megfordultam és Ellena állt előttem. Elmosolyogtam magam és elé álltam.
- Sajnálom, hogy gondot okoztam, de nem éreztem magam valami jól.
- Most már jobban vagy, kell valami?
- Nem, de a többiek hol vannak? ~ Gyors körbenézett, majd vissza rám.
- Ők elmentek próbára, én pedig ha jól tudom nem léphetek ki a te engedélyed nélkül sehová.
- Jaa persze, jó kifogás, mond azt, hogy aggódtál.
- Én aztán nem.

Ellena Pov:
Minden olyan fura, a gondolataimat nem szettem még össze rendesen, de valami nem hagy nyugodni.
Azon az estén Taemin-nal mentem oda és rajtunk kívül volt még ott valaki, de már nem emlékszem melyik rendőr helyettes jött velünk. Pedig nála van a megfejtő kulcs, hiszen neki adtam le a jelentést. Ha őt megtalálom akkor megtudhatom, hogy pontosan mi történhetett. Meg kell tudnom, hogy mi történt azon az estén. Nem kellet volna meghalnia, nem úgy kellet történnie a dolgoknak. Valaki....valaki elárult minket, de vajon ki volt az? Mindent elfogok követni, hogy megtaláljam a tettest, és akkor...saját kezemmel fogom megölni. Nem érdekel semmi, csak az, hogy az a bizonyos személy a másvilágra kerüljön.
Elvesztem az emlékekben. Még ha úgy is kell töltenem a napjaimat, mintha nem vágyakoznék utána, attól még hű maradhatok hozzá és a közös emlékeinkhez. Nem szabad azon tépelődni, hogy mi nem történhetett meg közöttünk, inkább arra kell emlékezni, ami már megtörtént. Taemin emlékét soha sem fogom kitörölni, hiszen a szívem...öt év alatt semmit sem változott. Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani. Fejemet a térdeimre fektettem, közben minden egyes könnycseppet éreztem ahogy felfedi az arcom minden egyes szegletét. Többé már nincs itt, többé nem lehet mellettem, én pedig csak úgy elfelejtettem. Szánalmas vagyok, öt éve történt, de én semmiről sem tudtam.

-Ellena, kedvesem!! ~ Nagy nyújtózkodás mellett fordultam meg szerelmem felé. Mikor megláttam a mosolyát csak egy dologra gondoltam, hogy ennél szebb ébresztés nem kívánhatok magamnak. A keze a kezemért nyúlt és finom csókot lehelt rá. Közelebb húzottam és a fejemet a mellkasába fúrtam. Olyan meleg, olyan erős és csak az enyém. Egy csókot nyomot a fejemre, majd ránéztem és hosszas reggeli csókot nyomot ajkaimra. Ennél szebb reggelem nem is lehetne, itt fekszik mellettem az az ember akivel leszeretném élni az egész életemet. 

Taemin...annyira hiányzol. A sok régi emlék felemészt, csak az ő arcát látom, csak az ő érintését érzem. Annyira hiányzik, bárcsak, bárcsak ne keltem volna fel, bárcsak én is meghalhattam volna.
- Ellena, nem tudom mi a baj, de nekem nyugodtan elmondhatod. Hoztam egy kis meleg teát, idd meg. ~ Hallottam ahogy lerakja az ajtóm elé a tárcát. Úgy kell tennem mintha nem emlékeznék semmire, így lenne a legjobb. Mert ezt magamnak kell megoldani, senkinek sem mondhatom el, hiszen kitudja ki az áruló. Magamnak kell bosszút állnom. Lassan felkeltem az ágyról majd megindultam az ajtó felé. Nagy kattanás mellett nyitottam ki, akkor Sehun fordult vissza. Egész idő alatt ő tartotta bennem a lelkesedést, lehet, hogy szidjuk egymást, de belül sajnáljuk a másikat, nem tud rólam semmit, még is mellettem volt. Még ha csak az ajtó másik felén is beszélt hozzám.
- Jobban vagy? Ez remek, már aggódtam.
- Tényleg? Miattam?
- Mi? Dehogy, azt hittem soha sem hagyhatom el házat, tudod én minden másnap elmegyek a night club-ba. Most már nagyon kivagyok éhezve, ma mindenképp felkel szednem valakit.
- Omo, azt hittem, hogy egy kicsivel jobb ember vagy, de tévedtem. Mellesleg...nem mehetsz sehová. ~ Megindultam le a konyhába, Sehun meg a nyomomban volt.
- Miért? Miért ne mehetnék el? Nem vagy az anyám. ~ Hirtelen rendültem meg és majdnem elcsattant egy újabb csók, Sehun gyorsan hátralépet.
- Sok indokom van arra, hogy miért nem léphetsz ki ebből a házból.
- Okéé, mondj párat.
- Egy, éppen meg akarnak ölni. Kettő, vadásznak rád. Három, mert én azt mondtam.
- Jáá nem teheted ezt velem, nekem elkel mennem ma esete, ha, kérlek. ~ Mivel nem válaszoltam felkapta a vizet és berohant a szobájába. Idióta képes lenne feláldoznia az életet egy kis kufircolás miatt? Bolond. Az est hamar eljött, az idő alatt nem láttam Sehunt, közben mindenki megérkezett.
- Ellena, Sehun?
- A szobájában van Luhan. ~ Mikor magamra hagyott újra az újságra koncentráltam, közben Baekhyun ült le mellém. Furcsa még soha sem láttam itt kint. Milyen rideg, vajon mi lehet a baja? Az arca....olyan ismerős...nem is ez a tekintett, igen...ugyan úgy néz ahogy én, talán neki is régi sérelmei lehetnek?
- Ellena, Ellena....Sehun eltűnt. ~ Hogy mi? Gyors ledobtam az újságot és felrohantam a szobámba, elraktam a pisztolyt és előkotorásztam a kocsikulcsát. Gyors megkérdeztem Luhant, hogy hová szokott menni esténként majd megindultam a club felé. Mikor megérkeztem egyből őt kerestem. Hol lehet? Hívni kezdtem, de ki volt kapcsolva. Összevissza rohangáltam mint egy bolond, miért kell ennek a club-nak ilyen nagynak lennie? A fény miatt már fájt a szemem, a hang miatt pedig a fejem. Mikor végre megtaláltam mérgesen mentem át a nagy közönség mellett. Megálltam előtte és félve szakította félbe az éppen lezajló incidensét a lánnyal. Mikor felismert hátrahökkent.
- E E Ellena, te?
- Én? Szerinted MIÉRT VAGYOK ITT? NEM MEGMONDTAM, HOGY NEM JÖHETSZ EL?
- Jáá nyugodj le, megijeszted a lányt.
- Kitérdelek, mellesleg hölgyem, magunkra hagyna. ~ A lány már itt sem volt, megfogtam Sehun karját és magam után húztam, de akkor kirántotta.
- Megmondtam, hogy nem vagy az anyám. Nem tarthatsz fogva, nem vagy te egy senki, törődj a magad dolgával. Azt akarod, hogy én is olyan életet éljek mint te?
- Miii? Haa menjünk, majd megbeszéljük otthon, mindenki minket néz.
- KIT ÉRDEKEL, mióta beléptél az életembe felforgattál mindent, én nem az a Sehun vagyok akit te ismersz, nekem ez az életem, hagyj békén.
- Sehun, tudod te, hogy mit beszélsz?
- IGEN, hagyj békén....nem akarok olyan szánalmas lenni, hogy elfelejtem a nőt kit szeretek majd. ~ Mit mondott? Tudja....tudja a múltam, honnét? Most belül tombolok, de nem mutathatom ki, hiszen akkor rájönnek, hogy emlékszem. Helyette csak azt vettem észre, hogy a kezem az arcán landol. Érzem a könnyeket amik előakarnak törni, hogyan, hogyan volt ilyent a képembe vágni?

5.rész Emlék töredéke.

Sehun Pov:

Amikor megérintette az ajkaim, olyan volt, mintha tűk fúródnának testem minden egyes pórusába. De nem fájt, csak bizsergető érzés volt. Melegem volt és fáztam egyszerre, és valami új érzés áradt szét bennem, valami teljességgel zavarba ejtő.
Talán soha sem kellett volna visszacsókolnom, mert ez az egy csók teljesen felkavart bennem mindent. Hosszas csókunk után Ellena zavarban hajtja le a fejét, nem néz rám és én se rá. Mit tettünk hiszen ez csak játéknak indult, talán be kellene vallanunk egymásnak, hogy igen is vonzódunk egymás iránt?  Nem, az nem lehet, sem ő, sem én nem akartunk ilyen viszony kialakítani egymás iránt. Jobb lesz ha némán, csendben elfelejtjük ezt a mai elcsattant csókot. Úgy kell tennünk mintha semmi sem történt volna, biztos vagyok benn, hogy nem lesz nehéz elfelejtenem. A kezemet felemeltem és hosszan beletúrtam a hajamba, közben Ellena tekintetét kerestem. Mikor végre összeszedte magát, győzedelmes mosolyt csalt az ajkaira, amit még előbb mohon téptem, faltam, azok az ajkak ami a mennyországba emeltek. Nem gondolhatok ilyenekre, ki kell törölnöm azt a csókot.
- Oké... ~ Egy szó, de ez is lángra robbant, a szívembe most fogalmam sincs mi játszódik le. - Győztem Sehun, hiszen visszacsókoltál.
- Arról nem volt szó, hogy csókolni is szabad, ez csalás volt. Milyen férfi nem csókolna vissza az ilyen helyzetben?
- Haha, ez csak kifogás, valld be. Mellesleg nem voltam szabályok, szóval azt tehettem amit szerettem volna, és én nyertem. Holnaptól...te...a csicskám vagy. Ohh és ha megszeged a tett ígéretedet akkor fizetnek kell. ~ Mikor magamra hagyott a térdeim felmondták a szolgálatot, lehuppantam a kanapéra és előre meredtem ahol még az imént Ellena állt. Mit tettünk, nem kellet volna szabad ennek megtörténnie, hogyan fogok ezek után a szemeibe nézni? Nagyon kínos lesz, de nem kerülhetem el, mert akkor az egy kicsit feltűnő lenne. Oké Sehun ,nem ez volt az első csókod, sőt már azt sem tudod, hogy hányadik volt, én egy amigó vagyok, nem fogok elkerülni egy lányt egy csók miatt.

Másnap reggel hangos kiáltásra szakadtam ki az éppen lezajló álmomból, pedig olyan hiteles volt. A párnámat a fülemre tapasztottam, hogy véletlen se haljak egy pisszenést sem. De a hang egyre hangosabb volt, szinte már a fejem felett hallottam. Mérgembe lerúgtam a takarót és nagy lendülettel ültem fel az ágyon, de a fájdalom miatt visszahuppantam. Hitetlenkedve néztem fel, hogy pontosan mit is fejeltem le. Akkor vettem észre, hogy Ellena nézz rám nagy boci szemekkel és egy nagy serpenyőt fog a kezében.
- Jáá....megszokásod így felébreszteni valakit? Mi lesz ha púp lesz a fejem?
- Azon a nagy fejeden úgy sem látszik, most pedig meny és készítsd el a reggelim, nem is...az ebédemet. ~ A kezembe dobta a serpenyőt és magamra hagyott, akkor vettem csak észre Luhant a szobába, aki hangosan kuncogott.
 - Mi olyan vicces Lulu? Talán kérsz te is egy ütést a fejedre?
- Sajnálom Sehun, de...nem bírom...hehe, olyan vicces fejet vágtál, látnod kellett volna.
- Ha ha ha, vicces vagy. ~ Valahogy sikerült kikászálódnom az ágyból és egyből a fürdőbe vettem az utam. Gyors fogat mostam, de nem törődtem az öltözékemmel és egy lazább melegítőt kaptam magamra.
Mikor leértem a konyhába Chanyeol intézkedett valamit, de most semmi erőm piszkálni. Rám nézett majd a kezemre.
- Áhh a serpenyőm, mit keres nálad? ~ Ohh tényleg még mindig nálam van, a kezébe nyomtam és nagy ásítás mellett megindultam a napaliba. Már többen is fent voltak és a tévét nézték, közte Ellena is. Lehuppantam Xiumin ölébe és a lábamat Kai térdeire raktam. Eltudnék aludni, épp hogy becsuktam a szemem mikor valaki a földre rántott.
- Jáá ez fáj Ellena, miért kaptam?
- Mondtam valamit, kérem az ebédem. ~ Felálltam és elé léptem így felkellet rám néznie. Kihúztam magam, hogy tudja ki az úr a háznál.
- Csak, hogy tud én ilyenkor az álmok világában szoktam még lenni, és itt mindenki tudja, hogy nem szeretem ha felébresztenek, mert akkor egész nap durcás vagyok. És most nagyon az vagyok, szinte már felrobbanok, szóval kis anyám jobban tennéd ha békén hagynál. Érted? ~ Minden szavamba komolyság tükröződőt, de egy kicsit sem lepődőt meg, még csak meg sem ijedt. Ezt honnan tudom, mert egyik percről a másikban a konyhába találtam magam és a fülem a fájdalomtól sajgott. Mikor elengedett egy kötényt nyomot a kezembe.
- Most pedig állj neki, és ajánlom, hogy fél óra múlva kész legyen. Érted? ~ Ez a nő...áhh megölöm. Legyen vége ennek a rémálomnak. De mit főzzek, életembe nem csináltam melegszendvicsen kívül semmit.

Mikor végeztem mindennel szóltam Ellenának aki nagy boldogsággal lépet be az ajtón és foglalt helyett, de mikor elé tettem az ételt a mosolya eltűnt.
- Hé mi ez? Meg akarsz mérgezni?
- Miért, nem ettél még ilyet? Hol nőttél fel? ~ Újra az elé tett ételre koncentrált és lassan belemártotta a kanalat, majd a reakciójára vártam, ahogy mindenki más. Mikor láttam, hogy nem fintorog megkönnyebbültem.
- Oké, ehető, de miből is van ez? Ez a mit tudjam én mi?
- Ez? Disznóbél és szarvastagjából. ~ Az étel amit még az előbb jóízűen ízlelt egyszerre jött ki. Hangosan felnevettem és ledőltem a székre.
- Látnod kellett volna az arcod, tényleg elhitted? ~ Ellena hangosan csapta le a kanalat és lépet elém, a rémülettől összehúztam magam, de akkor újra a fülem felé nyúlt és húzni kezdet ki. Mikor elengedte a fülem leült a kanapéra és felém emelte a lábát.
- Mi van? ~ Ellena a lábára nézett, majd vissza rám.
- Masszírozd meg, hozz vizet és tegyél bele rózsa szirmokat is. ~ Mit mondott, hogy én masszírozzam meg, nah azt már nem, elég volt. Ledobtam a rongyot a kezemből és felmutattam a mutató ujjam, de egyetlen egy szó sem jött ki a torkomon. Mert a tekintettem lefagyott Ellena ajkinál, istenem az a tegnapi csók.

Ellena Pov:
Ha egy fiú egy lány száját bámulja, és közben megnyalja a sajátját, elég könnyű kikövetkeztetni, hogy mire gondol! Gyors elfordítottam a fejem és próbáltam nem a tegnapi csókunkra gondolni. Istenem miért emlékeztet mindig rá, hiszen felejteni akarok. Elsőnek azt hittem, hogy a játék miatt csókoltam meg, de valójában nem, csak egy kifogás volt. Próbálok úgy bánni vele mint eddig, de nem nagyon megy.
Azon az estén nem akartam tőle mást, csupán megnyugtató közelségét. Érezni akartam meleg testét az enyém mellett, leheletét a mellkasomon, szívverését az enyémen.
- M mire vársz Sehun, talán tapsra? ~ Hangomra összerezzent és kivonszolta magát. Visszafelé egy labort tartott a kezében. Óvatos tette le elém, mert félt, hogy kiloccsan belőle a víz. Megfogta a lábam amitől egy kicsit meglepődtem és a vízbe helyezte. Megfogta a lábam és szótlanul, mozdulatlanul ültem a kanapén. Az emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyűség közepette is működik.  Arcán megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni: mintha tehetetlenségében mosolyogna ilyen szomorúan, mintha bevallaná..., hogy tudásának és segítőkészségének körülbelül ez a határa, ez minden, amit egy ember végső szükségben tehet egy másik emberért.
A keze olyan erős, minden egyes ujja olyan hosszú, szép, selymes, kellemes érzés. Pár percig tartott, de olyan volt számomra mintha megállt volna az idő. Sehun lassan emelte fel a tekintettét, de mikor találkozott, a perzselő érzés szétáradt benne. Miért érzek ilyen keserves érzést felé, miért dobog így a szívem, hiszen mi olyan másak vagyunk. Állandóan veszekszünk, kiabálunk és egymás ócsároljuk.
- Ellena, csak egyszer...csak egyszer had csókoljalak meg. Ígérem többet nem kérem, de valami nem hagy nyugodni, tisztában akarok lenni az érzéseimmel. ~ Nem vártam meg mit akar mondani, hirtelen történt minden. Az ajkaink nagy cuppanással értek össze, Sehun közben feltérdelt majd a kezét a derekam körré fonta. Éreztem ahogy egyre feljebb vándorol, majd a keze a pólóm alá vándorolt. Nem löktem el, sőt élveztem, olyan jó a közelsége, hiszen nagyon régóta nem voltam fiúval. Azt sem tudom ki volt az utolsó kivel együtt töltöttem egy forró éjszakát. Hirtelen egy kép jelent meg előttem, egy mosoly, egy szikrázó tüzes szempár.
A félelem miatt nagyot löktem Sehun-on majd részkedve szaladtam fel a szobámig.
A hideg ajtón csúsztattam végig a hátam, majd a földön landoltam. Hogyan, hogyan felejthettem el őt, ki olyan sokat jelentett számomra, ő volt a mindenem, az egyetlen szerelmem. De ő....nem, nem...nem hallhatott meg, neki élnie kell. A hajamba nyúltam és tépni kezdtem.
- Nem, neeem.....Taemin, hol vagy, miért hagytál eel? Taemin? ~ Gyors felkeltem és ami a kezem ügyébe került mind összetörtem, minden több száz darabra tört össze, ami a húsomba vájt. Kiáltva próbáltam túlenni a fájdalmamon, de hiába, reszketek, félek és megöl a tudat, hogy elfelejtettem. Most már mindenre emlékszem. Az emlékek fájdalmasak. A fájdalom erőt ad. A bosszúhoz.

4.rész Játszma

Ellena Pov:
Nem hiszek a szememnek, tényleg, tényleg 12 darab pasi él egy helyen? Ez biztos csak egy rossz állom, nem, ez nem lehet, nem fogok ennyi pasival együtt lakni. Szó sem lehet róla. Ezért még leszámolok a főnökömmel, csak találkozzak vele. Egy férfi állt elém és integetni kezdet az arcom előtt, de nem tudtam rá koncentrálni...mert még mindig képtelen vagyok hinni a szememnek.
- Kisasszony, jól van? ~ Gyors megráztam a fejem és ellöktem a kezét az idegennek, beljebb léptem és mindent jól szemügyre vettem. Az biztos, hogy mindegyik jól néz ki, sőt van olyan aki elsőnek elnyerte a tetszésemet. Mikre nem gondolok, nem fogok együtt lakni velük, nekem bőven elég az az idegesítő mitugrász. Mi van ha az összes olyan mint ő? Abba beleörülnék. Egy kis ideig csend telepedett a nagy házra, nem szóltam még csak rájuk sem pillantottam, el voltam foglalva a helyszín felmérésével. Kellene beszerelni sok helyre kamerát, vagy valamilyen riasztót. A ház elég nagy, szóval könnyen betudnának törni. Ahogy belép a házba az ember egy nagy csarnok veszi körül, szembe egy nagy ajtó áll ami az étkezőbe vezet. Az ajtó mellett pedig jobbról és balról is lépcső helyezkedik el ami az emeletre visz fel. Azon belül vannak a szobák. Mind két oldalon négy, négy szoba helyezkedik el. Mindegyik szobába ketten vannak, de vajon én hol alszok?

 Éreztem ahogy egy kar fonódik kőrém, de a hirtelen érintés miatt megfogtam az illető kezét és kicsavartam. Hangosan felkiáltott és intett, hogy engedjem el.
- Jáá, jááá ez fáj...engedj el te nő. ~ Ijedtembe ellöktem és neki ment a másik férfinak, miért vannak ilyen sokan? Sehun mérgesen nézet rám, majd toporzékolva megindult fel a lépcsőn, és az ajtaja hangosan csapódót maga után. Az idióta soha sem szerettem ha váratlanul érnek hozzám. Egy szőke hajú férfi állt elém és meghajolva üdvözölt. Ohh milyen udvarias, és milyen jól néz ki.
- A nevem Kim Joon Myun, de csak Suho. Én felelek ezekért a hülyékért, nézd el nekik ha valami ökörséget csinálnak. ~ Gyors felsorolta a fiúk nevét, igaz nem sokat jegyeztem meg belőlük, nem olyan jó a memóriám. Nah jó a helyesebbekét hamar megjegyeztem. Főleg Kris és Kai nyerte el a tetszésemet, de Tao sem rossz. De Baekhyun egy kicsit fura, olyan komoly...nem is nevet, sőt még egy köszönést sem mondott. Hát nem ő lesz a legjobb barátom az biztos. Suho körbe vezetett és meg kell hagyni nagyon szép ez a ház. Minden egyes szobán végig vezetett, csak egy szobába nem mehettem be, méghozzá Barkhyun-ba, nem kérdeztem mi a baja, sem, hogy mi az oka, hogy így viselkedik. Biztos vagyok benne, hogy nem akarja elmondani, akkor meg miért faggatni? Az én szobám a két oldalnak a közepét zárja. Remek szóval mindenre rálátok.
Mikor beléptem ledöbbentem a látványtól, wow ez nem semmi.

Szaladva mértem végig a nagy szobát és még külön fürdőm is vaan, soha, se soha sem akarom, hogy ebből az álomból felébredjek. Nagy huppanással dőltem le az ágyra.
- Milyen rugalmaas, nem szeretnék felkelni, mindig aludni fogok. De... ~ Hirtelen felültem és Suho mosolygó arcára figyeltem. - Miért érzem úgy, hogy ezt a lakosztályt nem nekem rendezték be.
- Mert nem, ez már így épült.
- Tényleg, olyan mintha egy lánynak készült volna, de nincsen itt egy lány sem, vagy lehet, hogy valamelyiknek ferde hajlama van?
- Hehe nagyon vicces lány vagy, de nem..ez a szoba...mindegy csak úgy készült, számítottunk egy ilyen nő érkezésére. Nah de megyek ma én vagyok soros a főzésben, ha kell valami keres fel, vagy Kyungsoot. ~ Bólintottam és magamra hagyott, egy férfi aki helyes, kedves és még főz is, nekem pont ilyen kell.
Megindultam kipakolni a cuccaimat, de a fejembe hirtelen fájdalom lett úrrá. Ahh mi a bajom?? Gyors leültem a földre és a kezemet a fejemhez emeltem, míg a másikkal próbáltam eltüntetni a homályt a szemem előtt. Lassan kezdet csillapodni, de még soha sem éreztem ilyen fájdalmat. Lehet, hogy csak egy kis fáradság az oka.
Mikor végeztem megindultam a konyha felé ahonnét finom illatok csapták meg ez orrom. Mélyet szippantottam és belöktem az ajtót, már majdnem mindenki az asztal mellett ült, csak Suho és Baekhyun nem. Helyet foglaltam Kris mellé, majd kérdően néztem rá.
- Hol vannak a többiek? nem esznek?
- Odd Suho szolgálja fel az ételt, de Baekhyun soha sem eszik velünk. ~ Vajon miért, miért érzem úgy, hogy történt vele valami, de miért is érdekel? Mikor elkészült az étel mindenki megköszönte és neki ettünk enni, de vajon ki volt az első aki az ételért nyúlt?
- Auu Luhan, ez most miért csináltad?
- Ne legyél ilyen mohó, vendégünk van, előbb a hölgyek.
- Höölgy, hol látsz te is hölgyet? Mert én sehol. ~ Haa, legszívesebben megölném és megkönnyebbíteném a gyilkosa feladatát. Nyugalom Ellena, nyugalom, mély levegő. Az edény felé nyújtózkodtam, de újra az a fájdalom tört rám. A kanál kieset a kezemből és nagy csattanással landolt földet. A fájdalom miatt felnyögtem és éreztem ahogy két kar karol belém és emelt fel, nem tudom ki az, de most nem is izgat.
Éreztem ahogy a puha ágyra tesz és takar be. Majd pár perc múlva hideget éreztem meg a fejemnél. De hirtelen elnyomott az állom.

 ~ Merre nézzek, kit kell keresnem?  És miért dobog így a szívem? Rohanva szeltem át a nagy ismeretlen helyet, hideg, hátborzongató helyen vagyok. Mit kellene tennem? Mit keresek itt? Már érzem ahogy egyre jobban fárad a testem, de hiába....senkit sem láttok és egyáltalán miért van a kezembe pisztoly? Miét érzem, hogy valaki követ? Éreztem ahogy egyre közeledik a föld felém, mikor hirtelen feleszméltem egy kéz ragadta meg a lábam és húzni kezdet. De akkor rúgtam egyet és sikerült kiszabadulnom. 
A távolban egy kéz fogta meg az enyémet és húzni kezdet, de ki ő...miért nem látom az arcát? Miért érzem magam olyan biztonságba mellette? Ki vagy? Ki vagy te? A férfi felém fordult....

Hirtelen felültem az ágyon és a rémálmom miatt az izzadtság cseppek folytak le az arcomon. Csak állom volt...de ki volt az a férfi és milyen állom lehet ez? Talán....a múltam lenne az? Vagy....csak egy szokásos álom. Gyors megráztam a fejem, hogy egy kicsit összeszedjem magam, majd elindultam a fürdőbe, mi történt, hogy kerültem a szobámba?
Lassan kinyitottam az ajtót, de mikor felnéztem Sehun pucér valaga nézett velem szembe. A sokk miatt pár másodpercig csendben álltam, majd hangosan elkiáltottam magam. Sehun felém kapta a fejét és velem együtt kiabált, majd felém dobta a szivacsot. Gyors becsuktam az ajtót, majd félve néztem vissza az ajtó felé. Hirtelen Sehun lépet ki, de volt rajta törölköző.
- Még is mit művelsz, nem hallottad, hogy valaki éppen fürdik?
- Haa te vagy felháborodva, nem tudom miért fürdesz a szobámba.
- Ha nem vetted volna észre ez az én szobám. ~ Gyorsan végig néztem és akkor eset le, hogy igaza volt.
- Miért...vagyok itt?
- Nem emlékszel, rosszul lettél és nekem kellett felhoznom a lépcsőn, de mivel annyira nehéz voltál így csak a szobámig jutottam el.
- Ne ne nehéz, én? Nem vagyok nehéz csak erős csontozatú, hiszen rendőr volnék. Mellesleg ki kérte, hogy hozz fel.
- Ez a hála, jáá csak annyit kellene mondanod, hogy köszönöm. ~ A percek egyre kínosabbak lettek, fogalmam sincs, hogy miért viselkedünk így egymással. - Oké, elmehetsz. ~ Megfogtam a pulcsim és megindultam a kijárat felé, de hirtelen visszafordultam.
- Ohh ha én nehéz vagyok, akkor neked meg pici a pömpöllőd. ~ Sehun szája a meglepetéstől nyitva maradt én pedig hangosan elnevettem magam, de akkor felém jött és megállt előttem. A keze hirtelen rendült az én kezemért és mikor megfogta a férfiasságára helyezte. A sokk miatt csak némán meredek rá...most...most...éppen az ő...faszát fogom? Gyors elrántottam és az arcára csaptam. - Még is mégis mit művelsz?
- Most már látod, hogy nincs igazad, mert a cimbim igen is nagy.
- Omo látom nem szereted ha a faszodat ócsárolják, igazam van? És és ki ad nevet a nemi szervének?
- Én én én én és ééén. Te mondod, hogy kicsi....nézz magadra, semmi nőies vonal nincs rajtad.
- Hogy mii? Igen is van...nem tudom, hogy kimozdult rám azon az éjjelen. ~ Sehun közelebb hajol, hogy jobban a szemembe tudjon nézni.
- Jáá cicám, én minden kapható nőre rámozdulok, főleg ha hagyják is.
- Na ja, pont te? Mivel fogadjunk, hogy ez a test elcsábít téged?
- Hehe, elcsábít, engem? Oké...fogadjunk, hogy egy nap alatt nem csábítasz el. De ha igen akkor....akkor....egy hétig a csicskád leszek, de ha nem akkor te, hmm? ~ Nem is rossz ötlet, de mi van ha nem én nyerem meg, áhh az nem lehet, hiszen jó nő vagyok.
- Oké. ~ A kezemet nyújtottam felé ő pedig viszonyozta.

Sehun Pov:
Másnap reggel éreztem ahogy valaki mellém fekszik, de lehet, hogy csak álmodok. Nagy nehezen az illető felé fordulok és mikor kinyitottam a szemem Ellena nagy szemeit pillantottam meg. Ijedtembe elkiáltottam magam és lehuppantam a földre.
- Te te te mit keresel itt? ~ Gyors felült és kecses mozdulattal felém hajolt és csókot lehelt az arcomra.
- Most kezdődik a harc, meglátjuk meddig bírod hercegem. ~ Mi van? Jaa a csábítás, kíváncsi vagyok meddig küszködsz, csak este hétig kell kibírnom, nem lesz nehéz.
Pár órával később:
Nem bírom, nem bírom...megörülök, bárhová megyek ő ott van. Istenem...ki kell bírnom, ki kell bírnom. Nem futamodok meg. Nem, nem, nem. De miért ilyen kibaszott jó nőőő?
Leültem a kanapéra és gyors megittam a hideg vizet, le kell hűtenem magam. Ellena lépet elém és már látszott  a győzelem az arcán. De nem adom meg neki.
- Ahh hogy milyen meleg van. ~ Ellena legyezni kezdte magát majd elkezdte levetni a kabátját.

De mikor betekintést láttam a mellei közé az ital egyszerre jött ki belőlem. Nem bírom, nem bírom. Mérgesen felkeltem és meg akartam kerülni, de akkor megragadta a kezem és szorosan magához szorított.
- Hová, hová drágám? ~ A keze a nyakam felé vándorolt és lábujjhegyre állt. Az ajkai a nyakamat súrolta, mélyen nyeltem egyet amire hallottam, hogy kuncog egyet. Éreztem a forró leheletét  a nyakam körül. - Tudom oppa...mikor megláttalak azon az estén, kellettél nekem. Éreztem ahogy ott lent egyre jobban nedvesedek, de...az a gyilkosság...éppen nem jókor történt. ~ Oké, oké nem bírom. Gyerünk Sehun bírd ki. Csak azt vettem észre, hogy az arcom elkezdet közelíteni az ajkaihoz, de akkor Ellena hirtelen elmozdult és felnevetett.
- Jáá elcsábítottalak.
- Dehogy.
- Dehogy nem, sikerült...valld be, hogy meg akartál csókolni.
- Nem, nem és nem, csak játszani akartam. ~ Összefontam a kezem a mellkasom előtt és durcáson megfordultam, de akkor hirtelen Ellena állt elém és megcsókolt.

3.rész Álnok nőszemély

Sehun Pov:

Mikor kiszálltam a kocsiból futva eredtem a házik. Istenem, istenem mit tegyek. Gyorsa bezártam magam mögött az ajtót. A félelem miatt még azzal sem törődtem, hogy lehúzzam a cipőmet. Egyenesen a szobámig szaladtam és szó szerint feltéptem az ajtót. Nem törődtem Luhan kérdő tekintetével csak bebújtam a takarom alá. Hallottam ahogy megindul felém és megpróbálta lehúzni rólam a takarót.
- Jáá mi a baj Sehun? Hallód? Te most félsz?
- Féleek? Én nem, csak menekülök... ~ Kicsit meglazítottam a fogást a takarom és Luhan kihasználva lerántotta rólam. Gyors felé kaptam, de elhajította a szoba végéig.
- Mi a baj? ~ Törökülésbe vágtam magam és durcásan néztem fel Luhan-ra.
- Nem mindegy....?? ~ Luhan feltette a kezét maga elé.
- Oké, oké nem kérdezlek. ~ Mikor megindult az ágya felé gyorsan elé álltam.
- Oké oké elmondom. A bulin olyat láttam, hogy áhhh...megöltek egy csajt.
- Miii?? Komolyan? Te pedig csak úgy hazajöttél, felkellet volna hívnod  a rendőrséget.
- Jáá te abban a helyzetben gondolkodtál volna? Tudod, hogy megijedtem azt hittem szívinfarktust kapok.
- De nem kaptál mert itt vagy, gyerünk menjünk be a rendőrségre. ~ Luhan megfogta a kezem, de gyors kirántottam és úgy néztem rá mintha bolond lenne.
- Elment az eszed, hiszen most azt sem tudom, hogy élek-e...majd holnap bemegyünk. Oké? Amúgy is későre jár. ~ Ledőltem az ágyra és úgy tettem mintha álmos lennék.
Másnap reggel arra ébredtem fel, hogy valami nehéz ül a hasamon. Nagy nehezen sikerült kinyitnom a szemem, de még így is szoknom kell a fényt.
- Jó reggelt Csipkerózsika, kelj fel...ideje menni. ~ Megfogtam és nagy nehezen lelöktem magamról és megfordultam tovább aludni. - Kelj már fel...azt mondtad, hogy ma bemegyünk. ~ Csukott szemmel mutogattam, hogy várjon még egy kicsit. De csak nem hagyott békén mert pár perccel később hideg vizet öntött az arcomra. Kiáltva keltem fel az ágyon.
- Meg akarsz halni???
- Nem, kelj fel..menjünk. ~ Fél óráig tartott elkészülnöm, Luhan már kint toporzékolt az ajtó előtt.
- Mi tartott eddig elkészülni??
- Ha jól tudnád nekem eddig tart a gyors tempó, a lassút meg se kérdezd. ~ A menedzserünk lépet be az ajtón és intett, hogy itt van a kocsi. Mind ketten beszálltunk, igaz fogalmam sincs, hogy miért jött velem Luhan, talán attól fél, hogy megszököm...akkor jól gondolta. Nem szeretek rendőrségre menni, fiatal koromba sokszor jártam már ott, elegem lett belőle. Mikor megérkeztünk egy nagy benga állat üdvözölt minket, szóval tudták, hogy jövünk. Hmm de honnét? Mikor megindultunk Luhan háta mögé lopóztam és a füléhez hajoltam, hogy senki se hallja amit mondok.
- Te...milyen kütyük léteznek már?
- Ezt hogy érted?
- Honnan tudták, hogy jövünk...talán van valami csip amit belénk ültettek?
- Te hülye vagy, vagy csak teteted? Istenem talán onnét, hogy felhívtuk őket. Ez nem jutott eszedbe......tényleg nem? Akkor el kellene menned orvoshoz.
- El kellene menned orvoshoz. ~ Halkan utánoztam, de biztos vagyok benne, hogy meg hallotta mert hallottam ahogy szitkozódik magában. Mikor az igazgató fogadott egy nagy irodába vezetek be és egy férfi lépet be az ajtón. Mikor meglátott minket nagy mosollyal üdvözölt.
- Micsoda meglepetés, nem gondoltam volna, hogy jönnek ide majd idolok. A lányom nagy rajongójuk. ~ Ezek után Luhan szóba elegyedet vele, én nem foglalkoztam a dolgokkal, sőt majdnem elaludtam. A szemeim körbe pásztázták a helyet és a falon egy képnél ragadt le. Hmm az a nő olyan ismerős, de honnét?
Annyira bele voltam merülve a kép nézésébe, hogy azt sem vettem észre, hogy felálltam.
Nem tudom hová tenni, de biztos vagyok benne, hogy láttam már valahol.
- Sehun...
- Omo, omo, de megijedtem ne gyere ilyen halkan.
- Nem jöttem, már nem egyszer szólítottalak Sehun. Menjünk kapsz egy testőrt magad mellé.
- Miért, nem kell nekem...
- De igen. ~ A rendőr kapitány lépet elém. ~ A gyilkos minden bizonnyal a fekete csuklyás volt, a szúrásról betudjuk bizonyítani. Ő pedig nem szereti élve hagyni a tanúkat. Egyet már megölt...és ha látott téged, akkor most rád is vadászik.
- Azt azt azt mondja....hogy....vadászik rám??? Ráám? Mit tettem, hiszen nem láttam az arcát.
- Sajnálom, de majd a testőre megvédi. Jöjjön bemutatom, már biztos hogy itt van. ~ Út közben a pasas hátát figyeltem, majd elgondolkoztam, hogy milyen széles, de ha itt minden férfin végig nézz az ember ezt könnyen észre veszi, de egyáltalán miért is érdekel ez engem?? Nem vagyok buzi, de irigy az lehet. Annyira elgondolkoztam, hogy nem vettem észre, hogy a férfi megállt előttem, ezért én voltam olyan ügyes és neki mentem.
- Mától testőr vagy....és meg is van kire kell vigyáznod. ~ Ellépet előlem és végig mértem a nőt előttem, mikor az arcához értem akkor eset le, hogy ki ő. Egyszerre tettük fel a kezünket.
- Teeeeeeee....~ Ezt nem hiszem el, ez a tegnapi bige a buliban. Miért ver engem az isten? Aigoo.
- Ismeritek egymást? ~ Kérdezte Luhan.
- Nem. ~ Egyszerre szólt a hangosan, olyan hangosan, hogy másik is felfigyeltek ránk. Mind ketten lenéző pillantást lövelltünk egymás felé. Nem hiszem el, miért pont ő? És rendőőőr, ez megmagyarázza a feszes fenekét.
- Khm uram miért kellene neki lennem a testőre?
- Mert ez a munkád és talán azért is mert ti ketten voltatok ott a gyilkosság helyszínén. ~ Mind ketten elpirultunk, de hiszen tudták, hogy mi ketten voltunk ott, akkor miért tetették mintha nem tudnának semmit?
 - Ellena...ma beköltözöl Sehun házába.
- Miii? ~ Mint mindig most is egyszerre szólaltunk meg. Hallottam ahogy Luhan kuncog a hátérben. A kapitány egy pisztolyt nyomott a lány kezébe, majd magunkra hagyott.
- Uram, uraaaaaam....aigooo. ~ Felém kapta a fejét és hirtelen közeledni kezdet én pedig hátráltam - Nem akarlak megvédeni, sőt...az ilyeneknek nem árt a halál.
- Mi van? Jáá tudod ki vagyok?
- Nem, nem is érdekel. Add a kulcsot.
- Milyen kulcsot? ~ Luhan megrendítette a kocsi kulcsot Ellena pedig kitépte a kezéből. Elindult mi meg alig tudtunk utána futni. Mind hárman beszálltunk a kocsiba és olyan gyorsan kezdet el hajtani, hogy azt hittem kiesek. Luhan ült mellette mert ő mutatta, hogy merre kell menni. Mikor megérkeztünk futva szálltam ki hányni.
- Egy férfi...aki nem bírja a sebességet, hmm szánalmas. ~ Aigoo ez az álnok nőszemély, még megölöm. Lassan csoszogtam be a házig, még mindig hányingerem van. Ellena mikor belépet hirtelen lefagyott.
- AZT SENKI SEM MONDTA, HOGY 12 FÉRFI ÉL EGY HELYEEN!!

2.rész Találkozás.

Sehun Pov: 5 évvel később
Nagy nyújtózkodás után eszméltem rá, hogy hol is vagyok. Körbe pillantottam a ruhám keresve, szanaszét hever mindenem. Hogyan aludhattam el? Már rég lekellet volna lépnem. Óvatosan hajtottam le magamról a takarót mert nem szeretném felébreszteni a partnerem. Gyorsan felkaptam a ruháimat és egy gyors üzenetet írtam. Csak egy szóból állt, de az is hazugság. Finom léptekkel haladtam el az ajtóig, úgy settenkedtem ki mint egy macska mikor éppen vadászik. Halk kattanás után végre fellélegezhettem. Ez meleg helyzet volt és még nem múlott el hat óra, akkor hazaérek ébresztésre.
Mikor megérkeztem a házon üres csend honolt, még mindenki alszik. Nem is baj. Halkan szeltem át a nagy folyosókat egyenesen a szobámig. A szobatársam is még a szép álmokat alussza. Gyors vettem egy zuhanyt és egy szál törölközővel léptem ki a szobába.
- Látom megjöttél? ~ Luhan kérdő tekintetével találtam magam szembe és úgy megijedtem, hogy még a törölköző is leeset a derekamról. Luhan nagy szemekkel nézett le a férfiasságomra, majd vissza rám. - Haa...legalább húztál volna fel valami bokszert, komolyan mondom jobban ismerem már mindent szegletedet mint a lányok akikkel eddig kurtál.
- Jáá nem most kellene felvágnod a buzis éneddel. ~ Luhan erre nem válaszolt semmit csak háttal bemutatott egyet. Gyors felkaptam egy kényelmesebb ruhát és ledőltem az ágyra. - Hová mész Lulu?
- Közöd?
- Sok, ohh...akkor szoktál elidőzni a szekrény előtt mikor randevúra mész. ~ Mivel nem válaszol biztos vagyok benne, hogy eltaláltam. Gyors felpattantam és Lulu mellé álltam. - Nah és milyen a bige? Jól néz ki, nagy didkói vannak?
- Fogd már be, szerinted pont neked fogom elmondani, hogy hogyan néz ki?! Mert akkor nagyon rosszul hiszed.
- Omo milyen kemény valaki korán reggel. Talán nem aludtál jó, csak nem hiányoztam?
- De igen hiányoztál, hiányzott az a nagy szád és azok az unalmas sztoriid amikre olyan jól eltudok aludni.
- Haa milyen cinikus vagy, de legalább bevallod, hogy hiányoztam. ~ Luhan csak megrázta a fejét én pedig újra ledőltem az ágyra. - Meg sem kérdezed, hogy milyen volt az éjszakám?
- Biztos vagyok benne, hogy mint az összes többi. Ami azzal kezdődik, hogy mikor megláttam az új jövevényt egyből felállt a farkam bláblá... ~ Mérges fejet vágtam és lenéztem a kicsimre.
- Ne hallgass erre a csúnya bácsira, nem akart megsérteni cimbi.
- Istenem és csak is te lehetsz ilyen hülye, hogy nevet adsz a farkadnak. ~ Luhan végre kiválasztotta a ruháját és megindult a fürdő felé. - Lulu ne szagolj mélyeket. ~ Gyors meghallgattam mit reagál és mikor meghallottam a káromkodását elindultam a konyha felé. A konyhába Kai és Chanyeol settenkedett. Mikor megláttak mind ketten üdvözöltek és felültem a pultra. Nagyon jól tudom, hogy Chanyeol nem szeretik ha a pultra ülünk.
- Jáá Sehun, száll le.
- Jáá Sehun szállj leee. ~ Úgy szeretem bosszantani a kis makit, olyan aranyos mikor mérges.
- Ne utánozz, nincs jó kedvem, tudod jól, hogy nem szeretem ha felültök, baszki...
- ....itt eszünk minden reggel, nem vagyok kíváncsi a valagad ízére. ~ Fejeztem be Chanyeol mondandóját. Kris lépet be az ajtón és komás fejjel bólintott majd foglalt mellettem helyet, nah itt elszakadt Chanyeol madzagja. Mérgesen lecsapta a rongyot és elvonult.
- Jáá...hol voltál az éjjel? ~ Kris felé kaptam fejjem, de mikor megláttam milyen állapotban van hangosan felnevettem. - Mit nevetsz hugyos?
- Ha látnád magad....nem bírom...
-Szopd ki. ~ Kris is magamra hagyott így Kai maradt velem egy szobába.
- Kai....mit csinálsz?
- Ha nem látnád éppen reggelit, igaz ma nem én vagyok a soros, hanem Chanyeol, de te voltál olyan kedves és elkergetted.
- Sorry, de olyan jó idegesíteni....mellesleg ott van egy pók a válladon. ~ Kai lesokkolva állt pár percig, majd felsikított mint egy lány és szaladni kezdet. Én pedig a nevetéstől hátradőltem a pultún és a hasamat fogtam. Kai, Chanyeol és Kris lépet felém. Mind hárman nagyon mérgesek rám, egyszerre megindultak felém, de futni kezdtem. Mind hárman szaladtak utánam, de akkor gyors benyitottam egy szobába és rázártam a kulcsot. Mikor megfurdaltam Baekhyun-nal találtam magam szembe.
- Omo, de megijedtem. Mit üldögélsz itt egymagad a sötétben?
- Már megint piszkáltad őket igazam van? ~ Vele szembe foglaltam helyet.
- Igen, de olyan jóóó nézni azokat az arcokat.
- Majd egyszer megfognak és kiteszik a szűrődet. Most pedig hagyj magamra.

Ellena Pov:
- Tényleg nem emlékszik rá? Azon az éjszakán maga is ott volt, tényleg semmi sem rémlik? ~ Tudom ki vagyok, tudom mi a nevem. Emlékszek mindenkire, csak egy napra nem. Azon az éjszakán állítólag egy küldetésen voltam a párommal, de ő meghalt, de miért nem emlékszem erre két dologra? Miért nem emlékszem rá, miért nem tudom, hogy mi történt azon az éjszakán? És miért érzem úgy, hogy valami fontosat veszítettem el?
5 év, rengeteg idő, de elmúlt, felébredtem és önmagam vagyok, még akkor is ha nem emlékszem miért kerültem ide.
- Oké, másra emlékszik?
- Igen igazgató úr, emlékszem mindenre...sajnálom, hogy pont arra a napra nem.
- Semmi baj....majd idővel visszajönnek az emlékei. De ügye azt....
- Kérem, helyezzen át....helyezzen át máshová. Valamiért nem merek az ügynökségnél maradni, nem tudom miért, csak így érzem.
- Oké, áthelyezlek... ~ Mikor végleg kiengedtek a szívem egy kis kicsapongásra vágyott. Így hát a régi barátnőimmel elmentünk bulizni. Szöul leghíresebb bulijába mentünk el, olyan jó táncolni kiadni magamból a feszültséget. Éreztem ahogy egy férfi engem figyelt a távolban, mikor odanéztem egy tüzes szempárral szemeztem. Miért is ne szórakozhatnék? Hiszen ennél rosszabb már úgysem lehet az életem. Hirtelen két kéz simult a csípőm köré, majd rántott egyet rajtam, hogy megérezzem kemény férfiasságát. Szóval erre megy ki a játék, de sajnálom rosszal kezdtél ki. Megpördültem és a kezemet átfűztem a nyaka körül. Az ajkaimat a nyakához húztam és finom csókot leheltem rá, gyerünk izgulj csak fel. Lassan közeledtek az ajki az enyémhez, de nem engedtem és kérettem magam ami tetszett a partneremnek. Megindultam a kijárat felé és a férfi lépkedett a nyomomba. De mikor a sikátorhoz értünk valaki felkiáltott, futásra váltottam az iramon, de mire odaértem a tettes nem volt sehol csak egy lány aki leszúrva feküdt a földön.
Másnap reggel korán indultam be a munka helyre. A főnököm állt meg előttem és a kezembe nyomott egy papírt.
- Mától testőr vagy....és meg is van kire kell vigyáznod. ~ Egy fiú lépet a látókörömbe és akkor ismertem fel a tegnapi fiút. Mind ketten egyszerre mutattunk ágymásra.
- Teeeeeeeee.......

1.rész Kezdet.

Ellena Pov:
Van az életben olyan dolog amit soha sem szeretnél átélni. Nem szeretnéd megtudni, hogy milyen az ha véletlen egy kés mar a bőrödbe, vagy ha szembe kell állnod egy autóval ami éppen feléd közeledik nagy sebességgel. Soha sem gondol ilyenekre az ember mikor elsőnek látja meg a fényt. De ahogy növekszel a világ is úgy változik a szíveddel együtt. Régen soha sem gondoltam volna, hogy magam ilyen helyzeteket fogok átélni. Azt hittem olyan életem lesz mint az átlagos lányoknak, de tévedtem. Be kell vallanom magamnak, hogy soha sem leszek egy átlagos lány. Nem álmodhatok magamnak egy kis pici kertes házat, sem egy kutyát ami majd a férjemmel sétáltattok meg reggelente. Nem lehet nekem soha olyan esküvőm, sem autóm vagy családom. Mert az én életem ennél sokkalta másabb. Míg egy átlagos lány vásárolgat, addig én küldetéseken vagyok, míg ő a barátjával randizik, én addig a barátommal vérek közt üldözünk embereket. Ez vagyok én, de soha sem álmodoztam jobb jövőt. Mert így is meg van minden ami számíthat. Van egy kis albérletem ahová csak néha-néha járok haza, de akkor is csak aludni, és ami a legfontosabb van egy pasim. Nem olyan barátom van mint a többi lánynak, az enyém különleges. Erős, bátor, magabiztos és nagyon helyes, sok lány irigyelve fordul hátra az utcán. Büszke vagyok a választottamra és...ugyan olyan az életmódja mint nekem. Nekem ennél jobb világ nem kell, tökéletes az életem úgy ahogy van. Mert én és a barátom remek párt alkotunk.
A keze meleg és olyan erősen tart, mintha attól félne, hogy elmenekülök. Boldog vagyok, nem is tudom leírni, hogy milyen boldog. Szeretem a munkám, és ami míg jobban szerethetővé teszi számomra, az az, hogy a szerelmem is mellettem van.
Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerűen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyan, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt.
- Ellena, figyelsz te rám? ~ Istenem, már megint elbámészkodtam, de nem tehetek róla, az én pasim a leghelyesebb a világon. És mikor beszél hozzám az ádámcsutkája olyan hívogató.
- Persze,....bocsiii, de nem tudok betelni a látványodtól. ~ A mosoly mikor ilyenkor megjelenik az arcán arra késztet, hogy minél hamarabb meghaljak. A karjai szorosan zárnak körbe, a fejem pedig az erős kidolgozott mellkasán pihen. Istenem, hogy én mennyire szeretem.
- Ellena drágám, most koncentrálj a munkára. ~ Egy kicsivel eltolt magától, hogy rám tudjon nézni és a kezével a hajamba túrt és csókolt meg. A csókja lágy volt, végtelenül gyengéd. Mélyen felkavart, a pulzusomat az egekbe lökte. Ártatlan volt, bensőséges, a lelkemet perzselte, ahogy hátradöntötte a fejemet, hogy felfedezzen, mintha most csókolóznánk először. A kezem már megszokásból a nyaki köré fonódtak, Taemin két keze a combom alá nyúlt és úgy ültetett fel az asztalra. A kezei a mellem köré fonódott, majd egyre lejeb vándorolt és bele mosolyogtam az édes csókjába.
- Gerlepár, szétszakadni. ~ Mikor meghallottuk a komoly, rideg ismerős hangot szétváltunk és Taemin lesegített az asztalról és lejeb húzta a szoknyámat. Mind ketten elmosolyogtuk magunkat, majd a felettesünkre néztünk. Aki csak nagy szemekkel vizsgált mind kettőnket.
- Ch ch ch, hányszor mondjam meg, hogy nincs turbékolás a munka helyen? Nem kell bemutatni milyen egy szerelmes pár, mivel senki sem kíváncsi rá. Értettétek?
- Igen is uram!~ A válasz egyszerre törte meg ránk boruló csendet. A felettesünk elnevette magát és Teamin és közém lépett. Mind kettőnket átkarolt.
- Kedveseim...ma egy nagy küldetésre küldelek titeket. Hiszen már több mint két éve üldözzük azokat a csempészeket, itt az ideje lecsapni rájuk.
- Ezek szerint, meg van a búvóhelyük? ~ Taemin vidámat felugrott örömébe és én is követtem.
- Igen, ma minden kép elkel őket kapni, nem szökhetnek meg. Értve vagyok? ~ Mind mindig most is egyszerre dőlt a válaszunk. A főnők csak elnevette magát és megveregette a vállunkat és magunkra hagyott. Taemin is én egymásra néztünk, de a szerelmem arcán már nem volt az a jó kedv.
- Ellena, kérlek...ma este ne gyere.
- Ezt meg, hogy érted, miért ne mennék? Hiszen én vagyok a párod. ~ Taemin a két kezét a vállamra rakta és úgy nézett le rám.
- A mai nap kemény lesz, lehet, hogy valaki megsérül, nem akarom, hogy bajod legyen.
- Taemin, nekem ez az életem, a munkám, hogy kérheted, hogy ne menjek? Tudod te, hogy mióta várok erre a pillanatra?
- Igen tudom, de....nem akarom, hogy ott légy...
- Miért, talán akadályozlak, mert szerinted nő vagyok, azért? ~ Nem méltattam meghallgatni amit mondani szeretne, leráztam a kezét, majd szélsebességgel hagytam egyedül. Még, hogy ne vegyek részt? Meg a frászt.

Az est hamar eljött, szinte észre se vettem. Gyorsa elpakoltam a holmijaimat és lemenetem a találkozó helyszínére. Már mindenki ott volt akik számítottak, ahogy Taemin is. Mikor meglátott félelem váltotta le a mosolyát. A főnők lépet be az ajtón és mindenki abbahagyta a csevegést.
- Már mindenki tudja a dolgát. Ellena és Taemin itt vannak a felszerelések, indulhatunk is. ~ Mindenki kiáltott egyet, hogy előre kapjon majd mindenki ment a dolgára. A kocsiba semelyikünk sem szólalt meg, Taemin még csak rám se nézett. Már vagy három órán át ültünk némán a kocsiba várakozva. Mi lesz már?
- Ellena...sajnálom, nem kellett volna olyanokat állítanom, de csak féltelek. Félek, hogy bajod esik.
- Nyugi oppa, nem lesz semmi bajom, mellettem vagy. ~ Megfogtam a szerelmem kezét és egy mosolyt küldetem felé. Viszonzásképp megcsókolt, de akkor a megszólalt a rádió. Mind ketten fegyvert ragadtunk és osonni kezdtünk a  nagy épületig. Taemin szorosan megfogta a kezem, majd intett a fejével és külön váltunk.
Nem kell szégyellni a félelmeinket. A francba! Mindenki fél. Csak az a dolgunk, hogy megnevezzük azt, amitől félünk. Ha szembe tudsz nézni vele, akkor legyőzöd. Inkább most, mint később.
Mikor hangokat hallottam magam elé emeltem a fegyverem és úgy osontam a zajok irányába. Több férfi kártyázott egy nagy asztal mellett, hogyan menjek el, hogy ne vegyenek észre? Halkan leguggoltam és felszedtem a földről egy kis kavics darabot, majd a másik irányba hajítottam. Mikor mindegyik férfi elment gyorsa szaladásába kezdtem, közben a telefonomért kutattam.
- Oppa....itt tiszta, ott m....~ Hirtelen egy ütést éreztem meg a hátamon ami a földre kényszerített. A kezemből kirepült a telefonom ami a vízbe esett, remek. Kúszni kezdtem, de a férfi megragadta a lábam és maga felé kezdet el húzni, de gyorsan megfogtam a korlátot és a kiszabadított lábammal fejbe rúgtam amitől hátra eset. Gyorsan szaladni kezdtem és Taemin-nal találtam magam szembe, több férfi jelent meg a hát mögött ahogy nálam is. Be voltunk kerítve. Mind ketten hátat fordítottunk és egymás hátának támaszkodtunk. Az egyik kezemmel a fegyvert fogtam, míg a másikkal Teamin kezét szorítottam. A férfiak egyszerre támadtak, akkor gyors lendülettel váltak el az ujjaink...és már most hiányzik. Mikor sikerül egy kevés kis menekülési utat csinálni, szaladni kezdtünk, Taemin megfogta a kezem és húzni kezdet maga után. Gyors lépetekkel szeltük át a nagy elhagyatott csarnokot és mikor kiértünk....egy sereg férfi állta el az utunkat.
- Hová, hová én kis ügynökeim. Ha mióta kerestek minket, és azóta nagyon, nagyon sokat megtudtam rólatok. Hmm Ellena drágám, élőbe szebb vagy mint a képeken, játszunk egy kicsit. ~ Az örült fickó felém lépet, de akkor Teamin elém állt és a férfira irányította a fegyverét.
- Ne merj...hozzányúlni.
- Hehehe, milyen vicces...omo, te most nem vagy olyan helyzetbe, hogy megtudjad védeni a drága szerelmedet, hallottam, hogy nemsokára lesz az esküvő, remélem meghívtok. ~ A férfi összecsapta a tenyereit és akkor jobb oldalról egy pisztoly fénye csillant meg a holdfény alatt, de Taemin sokkal gyorsabb volt. Így hirtelen előttem termett és a lövés dörrent el az éj halk morajában. A madarak hangos kiáltással szálltak magasba a dörrenés miatt. A szirénák hangja egyre közelebb lehet hallani...Taemin teste görnyedve csúszik le, majd a földre fekszik. Ölembe fogom és hitetlenkedve mérem végig. A vér...vér van mindenhol, istenem mit tegyek. Szorosan fogtam, hogy véletlen se tudjanak a közelébe férkőzni, de akkor éles fájdalom hasított a fejembe és mindent homályosan kezdtem el látni, érzem, érzem, hogy valami meleg folyók le az arcomon. Majd minden elsötétedett.

Szereplők.

Oh Se Hun:

Híresség, az Exo egyik énekese, táncosa. Személyisége makacs, önző, ravasz és humoros a maga módján. Persze néha már nagyon messze elmegy azért szobatársai mindig leszidják és próbálnak messze kerülni tőle. De Sehun azt élvezi, hogy a társait szekálhatja és nem érdekli semmi zavaró tényező. A mottója legyen mindenki olyan amilyennek teremtették, ha csúnya a személy maradjon az is, mert soha sem lehet belőle szép. Ohh és még valami, ő a legnagyobb nőcsábász Szöul-ban.

Lu Han:

Legjobb barátja Sehun-nak és egyben szobatársa, de néha agyon tudnák verni egymást. Luhan pont az ellentéte Sehun-nak. Ő kedves, aranyos és komoly kapcsolatra vágyik, ezért is nézi le mindig Sehun szexuális vágyait.

Byun Baek Hyun

Beakyhun közönyös, nem szereti a humort sem az olyan emberek akik csak kihasználják. Az élet sok mindenre megtanította, így nem bízik sem a szerelembe sem a közeli ismerőseiben. Régen kedves személyiség volt, de egy régi románc tönkre tette. Így lett belőle rideg személyiség.

Park Min Young (Ellena)

Ő egy titkos ügynök volt szerelmével, már éppen az esküvőt tervezték mikor baleset érte őket az egyik küldetésnél. Szerelme eltávozott míg ő komába került, de mikor felébredt nem emlékezett semmire és azon van, hogy visszaemlékezzen a múltjára. De fogalma sincs, hogy kik vannak az útjába. De mivel lefokozták így a testőrök sorsára kényszerült, így találkozik a mis kis szeretett Sehun-kal.

Lee Taemin

Hani volt szerelme, imádta a lány, őt bálványozta. Sok mindent megtett szerelméért, ezért se akarta, hogy szerelme ügynök legyen, de lány makacssága miatt nem tudta lebeszélni. Az ő halála forgatott fel minden Hani életében.

Bevezető.

A nevem Oh Se Hun, de csak szólíts Sehun-nak. Mellesleg elképesztően jóképű vagyok. Biztos vagyok benne, hogy tudod, hogy ki vagyok valójában. Az EXO-ban énekelek, 184 cm és eredeti fekete. Foglalkozásom énekes, táncos és modell. Ohh és még valami....egy macsó vagyok. A hölgyek imádnak, nincs olyan szabad napom mikor ne nővel tölteném el, de az miatt sokszor bajba kerülök. De ez a történet nem rólam fog szólni, de megnyugodhatsz...én is benne leszek, és élvezetté teszem az életedet, de figyelmeztetlek, ne szeres belém, mert csak fájdalmat okoznék neked.
Oké, oké térjünk a lényegre. Ahogy már mondtam nem rólam szól a történet, de elképesztően jóképű vagyok, nah jóóó...mondom már is.
Egy lányról fog szólni, kit majd megszeretek, olyannyira, hogy már a kíntól fogok megörülni. Maga a lány olyan mintha egy festményből lépet volna ki, tökéletes körvonalak, domborulatuk. Ha a szemeibe belenéz az ember elveszik egy országba, amit úgy hívunk csak mennyország. Az ajkai mint a tubarózsa. Szóval pont az ideállom, de az a lány lehet, hogy szép kívülről, de belűről maga az ördög. Jó én sem vagyok a legszelídebb teremtmény, de ő...szavakat sem találni rá.
Soha sem gondoltam volna, hogy valaha szerelmes leszek. Mindig azon agyalok, hogy bárcsak ne lettem volna azon a helyen, pont abban az időben. És akkor talán nem találkoztam volna vele, és nem lett volna az életem olyan szánalmas abban az időszakban mikor ő mellettem volt. Mert mikor találkoztunk nem tudtam levakarni magamról, állandóan mellettem volt, még akkor is mikor budira mentem. De tudjátok miért....mert ő maga lett az én szeretett testőröm.
Szóval ez a történet nem csak a mi kis szerelmünket fogja bemutatni, hanem azt is, hogy egy testőr mire nem képes a védencéért.