Zene

2014. július 6., vasárnap

14.rész. Rejtett érzelmek és múltba hasító emlékek. +18

Ellena Pov:
Karjai a pólóm alá vándoroltak az érintéstől hirtelen hevült fel a testem. Mindegy egyes nyöszörgése a csókunkba szűrődik, és érzem ahogy a szívem egyre gyorsabban pumpálja a vért. Nem hittem volna, hogy a szívem legalján ilyen érzéseket táplálnak Sehun iránt. De most már minden világos.
Először csak egy apró csókocskát kaptam, ismerkedő, mondhatnám félszeg kis csókot. Aztán mélyet sóhajtott, a két kezébe fogta az arcom, és olyan szenvedéllyel vette birtokba az ajkamat, hogy azt hittem ott, menten belehalok a gyönyörűségbe. Hosszan csókoltuk egymást, majd egy pillanatnyi szünet után újrakezdtük. Nem tudtam gondolkodni, csak az számított, hogy ajka az enyémen van, az elmém csak ezzel az élménnyel volt tele. Csak az érintése létezett a bőrömön. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a bőrömön vándorló kezére. És megkérdezte, halk, érzéki, alig hallható hangon: 
 - Most mire gondolsz? ~ Hát mire gondolnék, istenem, mire gondolhatnék, amikor itt vagy, és nem csak itt vagy, de hozzám érsz, érinted vágyakozó bőrömet azzal a finom, édes kezeddel! Arra gondolok, hogy bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat; az idő, a kegyetlenül rohanó idő megállna, örökre, és mi örökre itt maradnánk, te örökre a testemet érintenéd, én pedig örökre ezt a gyönyört érezném. Arra gondolok, hogy szeretlek. És a világba akarom ordítani, hogy mindenki hallja, szeretlek. Arra gondolok, hogy olyan ez, mint a tánc, aminek kezdő lépését hetekkel ezelőtt megtettük. Azóta játszunk egymással, táncoljuk a vágy mozdulatait, beszéljük a vágy szavait. Táncolni akarok még, mert a szívem is táncol.
Felém kerekedet és lenyomott a puha kanapéra, keze már a szoknyámmal játszadozott, de a hosszas csókunkat nem szakította félbe. Éreztem mikor az ágyékát hozzám nyomta, hogy már készen áll. Minden egyes porcikám beleremegett az érintésébe, éreztem, hogy igen ő is annyira szeret mint én őt. Fogalmam sincs mikor szerettem belé, de sikerült elfelejtetni velem a halott szerelmemet. A kezem akaratlanul nyúlt a nadrágja felé, a csókunk közben a kigombolásán dolgoztam, hirtelen elmosolyogta magát és elhúzódott, hogy letudja venni magáról az ingét. Kínok között néztem végig mire levetkőzik, mert vártam, hogy végre újra megérintse, érezni akarom. Mikor már csak egy alsónadrág volt rajta újra rám nehezedet és újra csókolni kezdet, közben lehúzta rólam a pólóm és a melltartóm. A kezeibe vette a már vágyakozó mellbimbómat, majd csókokkal lepte el a nyakam és szájába vette őket, mikor szívni kezdte minden porcikám kiáltani kezdet. Nyögdécseltem és élveztem a kényeztetésemet, Sehun lehúzta a szoknyámat és megéreztem a finom, meleg leheletét a belső combomnál.
- Tudod...hogy mennyiszer elképzeltem ezt a helyzetet, de élőben sokkal szebb vagy. ~ Sehun ajkai a nemi szervemre tapadt és csiklómat kezdte el szívogatni. Kínomba a hajába fúrtam, hogy valahogy de érezzem. A nyelve egyre jobban mozgott és szívót mire én hangosan válaszoltam. A kín hirtelen ért el és felkiáltottam a gyönyörtől, Sehun felmászott rám és csókolni kezdet, közben megismertette velem az ízemet. A kezem a mellkasába vájt és éreztem minden egyes mozdulatát. Sehun keze hirtelen nyúlt a férfiassága felé és a nyílásomhoz vezette, tett pár kört körülötte mikor lassan belém hatolt. Mind ketten beleremegtünk a gyönyörűségtől, Sehun lassan kezdet el bennem mozogni, minden egyes lökése egyre gyorsabb és hevesebb lett. A végén egyre jobban mozgott bennem, mire mind ketten hangosan kiáltva élveztünk el a gyönyörűségtől. Sehun meztelen teste rám dőlt és csókokkal lepte el az arcomat. Mind ketten szaporán vettük a levegőn, majd nevetve dőltünk el a kanapén. Sehun felém fordult és csendben vizsgálta az arcomat. A keze az arcom felé nyúlt és eltűrt egy tincset a fülem mögé.
- Hogy....hogy történt ez meg? Nem hittem volna...hogy te is így érzel irántam. ~ Közelebb húzottam és a mellkasába fúrtam a fejem és karrommal átkaroltam az izmos felsőtestét.
- Még én magam sem tudta máig az érzéseimet, túlságosan is a múltamon rágódtam. De most már tudom, nagyon szeretlek Sehun...sajnálom, hogy eddig kellet rám várnod. ~ Sehun válaszul csókot lehelt a homlokomra és szorosabban zárt a karjai közé. Majd elnyomott az álom.

Újra a fehér falak közt ébredtem fel, és újra az idegen ül mellettem, ki lehet ő...és miért van mindig itt velem? Az illata olyan ismerős, ki vagy? Mit akarsz? Bárcsak tudnék valamit mondani, de egy halk sóhaj sem hagyja el az ajkaimat. Éreztem az érintését az arcomon és a finom halk hangját. Nem sokat tudtam kivenni, mert olyan mintha minden egyes érzékszervem le lenne bénulva.  A nyakamnál hirtelen szúrást éreztem meg és a szemeim könnybe lábadtak. 

Hangos kiáltás mellett ültem fel, újra egy rémálom és megint az a furcsa idegen. Lehet...hogy ez nem állom, lehet, hogy múlt, de nem emlékszem ilyenre...a kóma közben pedig lehetetlen. Sehun szaladt be ijedten a szobába.
- Mi a baj? Ha? Hirtelen kiáltást hallottam?
- Semmi...csak rosszat álmodtam, ennyi. Dee...te mit csinálsz? ~ Végig pásztáztam a szememmel és majdnem elröhögtem magam. Egy köntös volta rajta és a két kezében fakanál.
- Őőőő....ebédet. ~ Elnevette magát, majd újra magamra hagyott, és gyors lezuhanyoztam. Egy kis rövidnadrágot kaptam fel ami nem sokat takar és egy kis topot, a hajamat felfogtam. Mikor kiértem a konyhába finom illatok csapták meg az orrom, hmm vajon mit készít? Halkan surrantam mellé és átkaroltam a derekát amitől megijedt.
- Jááá...ne rémisztgess, még a végén elrontom. ~ A fejemet a vállára helyeztem és úgy néztem mit művel. Majd mikor végzet megfordult és jól alaposan végigmért. - Jáá mi van ha valaki jön és meglát így? Olyan minta szexre invitálnád. Vagyél fel valami hosszabbat.
- Miért? Meleg van és itthon vagyok. ~ Sehun megfordított és a szobám felé kezdet el tolni. - Mit csinálsz?
- Mondtam...vegyél fel valamit. ~ Meglökött és rácsapott a fenekemre, elnevettem magam, de akkor az ajtó nyílott. Ledermedve álltam és mértem végig Baek-et. Sehun és én összenéztünk, elfelejtettünk Beak-et.

Mind hárman leültünk a kanapéra ahol még tegnap forró jelenetet rendeztünk, hirtelen éreztem ahogy elvörösödök és ezt észre is veszik. Sehun nagyot lökött rajtam, hogy ideje beszélni és magunkra is hagyott.
- Baek én...
- Tudom....összejöttél Sehun-nal, valahogy gondoltam, hogy ez lesz, hiszen lehet, hogy nem tudtál az érzéseidről, de az arcodról lehetett olvasni. De tudod...nem baj, mert még így is bízok benned, egy nagyon jó barát vagy számomra és nem akarlak ez miatt elveszíteni és...örülök, hogy sikerült tovább lépned.
- Köszönöm Beak, köszönöm, hogy ez miatt nem gyűlölsz.
- Miért is kellene? Hiszen még csak meg sem tudtalak csókolni, de hála neked végre kinyitottam valaki felé a szívem. Köszönöm és remélem boldogok lesztek, Sehun...nagyon sokat változott, hála neked. ~ Mikor elbúcsúzott kaptam egy üzenetet a telefonomra.
Unni...hallottam, hogy felébredtél és még csak fel sem hívtál...talán elfelejtettél? Unni találkozhatnánk? Lenne valami amit oda szeretnék adni. 
Gyors visszaírtam és megbeszéltük, hol legyen a találkozó. Elköszöntem Sehun-tól aki bevágta a hp, hiszen nem tudtam megkóstolni az ételét, de megígértem, hogy ha hazajövök megkóstolom. Mikor megérkeztem a kis kávézóba ő már várt rám. Mikor meglátott az ölembe ugrott én pedig viszonyoztam a gesztust. 
- Unni...miért nem hívtál fel?
- Bocsáss meg, de...mikor felébredtem...nem emlékeztem oppára. Így rád sem, sajnálom, hogy ezek után nem kerestelek fel, de...elakarom felejteni a múltam.
- Vagy csak leplezni akartad, hogy emlékszel...igazam van? 
- Haha nagyon jól kiismerő vagy, igen...bosszút akarok állni oppa gyilkosán. 
- Oppa...nagyon szeretett téged...mikor azon a napon hazajött mérges volt, mert nagyon féltett és felhozta a makacsságodat, azt mondta biztos vagyok benne, hogy eljön este. Majd a kezembe nyomott egy kis dobozt, azt mondta, hogy ha történne vele valami akkor adjam át én neked. Már vagy öt évig tartogattam, itt az ideje, hogy a gazdájának odaadjam. ~ A zsebébe nyúlt és kivett egy kisebb tojás alakú dobozt és elém tolta azt. Lassan nyúltam felé és emeltem fel a fedelét, de ami benne volt sírásra késztetett.


- A bátyám sokat dolgozott azért, hogy megtudja venni az eljegyzési gyűrűdet. Csak is erre gyűjtött, azt mondta, hogy volt mersze megkérni a kezed gyűrű nélkül, oda akarta adni, de már túl késő volt. Így rám bízta, adott egy levelet is, azt mondta akkor adjam oda, ha véletlen nem ő tudja neked átadni. ~ A levelet a kezembe fogtam és mikor magamra hagyott kinyitottam. 

Ha ezt a levelet olvasod akkor én már biztos vagyok benne, hogy halott vagyok. Szerelmem én egyetlen egy szerelemem, soha se felejtsd el a velem eltöltött időszakot. Nekem ez a pár év sokat jelentett, mindent együtt csináltunk, lehetett az fájdalom, sírás, nevetés. Ha rosszat tettem te elnézted azt nekem, ha kiabáltam ugyan úgy higgadt maradtál velem szembe, ha sírtam te voltál az aki erősé tett, ha nevettem az csak is miattad volt. Bár nem volt semmim te így is elfogadtál...még egy gyűrűt sem tudtam adni neked, de most most igen...remélem tetszik...sokat dolgoztam érte, de nem akarom, hogy ez a súly téged nyomjon, ha kell dobd el, de kérlek...ne felejts el. Szerettelek úgy mint még soha senki mást, az éltünk ugyan olyan keserves volt...semelyiküket sem volt családja...te árva voltál míg én tíz évesen elvesztettem a család...igaz nekem van egy húgom, de még nála is jobban szeretlek. Ha már nem vagyok melletted már pedig ha ezt a levelet olvasod akkor mád messze járok, de kérlek...ne sírj...lépj túl, keress valakit akit szerethetsz és leélheted az életed. Én akartam lenni az a férfi aki melletted marad, de nem lehet...nem voltam elég erős, remélem találsz olyat aki elég erős, hogy megvédjen kedvesem. Most elbúcsúzom, de kérlek ne felejts el...had maradjak meg a szívedben, még ha egy kicsi darab emlék is, én már attól boldog vagyok. Szeretlek én egyetlen egy szerelmem. 

Szívem tört össze, remegve nézek a múltba, a sírást nem tudom abbahagyni. A kezem remeg a szívem összetört, fáj, fáj búcsúzni, de meg kell tenni mert akkor soha sem térhet nyugovóra a lelke. Szerettem és szeretni is fogom, igaz más férfié már a szívem, de túl kell lépnem, hogy élni tudjak. A múlt...az múlt marad, de az emlékei bennem marad, szerettem és szeretni is fogom. Taemin a régi képek még ugyan úgy bennem égnek. Ég veled kedvesem!!


2014. július 4., péntek

13.rész Csók.

Ellena Pov:
- De hát ebben nincs semmi. ~ Sehun közelebb hajol ahogy én is, ezt nem hiszem el, ez a doboz üres, de az nem lehet, akkor miért dugta el nálam Taemin? Valami itt nem stimmel, kell itt lennie valaminek. - Hmm ez egy nagy átverés, nincs benne semmit, mi meg itt nagyban vártuk a doboz tartalmát. ~ Megráztam a fejem, hogy ez lehetetlen, hiszen mikor idehozta olyan furcsán viselkedett, azt mondta, hogy jól dugjam el és ne adjam oda senkinek.
- Nem, kell itt lennie valaminek, valami kis titkos rekesznek. Taemin nem potyára adta nekem, valamit ezzel el akart rejteni.
- Lehet, hogy ő se tudta, hogy üres, valljuk be, hogy át lettünk verve. ~ Felvettem a dobozt és minden egyes kis részt átvizsgáltam, valahol kell lennie egy kis rekesznek. Mérgemben csaptam le az asztalra és egy kis részen felpattant az alja. Bingó. Gyors megfordítódtam és megpróbáltam óvatosan leszedni az alját. Mikor sikerült egy csomag eset ki belőle.
- WOW, ez nem semmi, jól el lett rejtve. De mi van benne? ~ Megfogtam a csomagot és lassan kibontottam, de nem számítottam egy telefonra. - Haa egy telefon? Hiszen ez ősrégi.
- Nem, ez csak őt évvel ezelőtti divat. Ez a telefon öt éves, de vajon miért dugták el, lehet, hogy valami fontos dolog van benne?
- Kitudja, lehetnek benne adatók, lehet azért dugták el, hogy ne jöjjenek rá a rendőrök kik voltak azok az emberek akik részt vettek benne.
- Ez ez, lehet, hogy üzenetek százai vannak benne, lehet...lehet hogy megtudjuk ki az áruló a rendőrségről, de Taemin miért nálam rejtette el?
- Lehet a biztonság miatt, félt, hogy megtalálják és gondolhatták, hogy nálad nem keresik.
- Így van. ~ Mind ketten egymásra néztünk, majd a hang felé kaptuk a fejünket. Két férfi állt velünk szembe és fegyvert tartottak felénk. Az arcukat nem láttuk mert maszk volt rajtuk. Intett az egyik, hogy adjam át neki a telefont, valamit ki kell találnom, nem adhatom oda nekik a bizonyítékot. Sehun hirtelen elém lépet, hogy takarjon, kedves tőle, de most nincs itt az ideje ennek. Hirtelen meglöktem és a falnak eset, a két férfi így nem tudták kire célozzanak. Megfogtam egy széket és nagy lendülettel a férfinak csaptam aki majd a földre eset és gyors felkaptam a pisztolyt. A másik felé fordultam és a lábába lőttem. Mind ketten mérgesen meredtek rám.
- Tegye le a pisztolyt ha nem akar bajt.
- Ha nem akarod, hogy a barátod fejébe lukat fúrjak akkor te teszed le szívi. ~ Gyors felmértem a helyszínt, hogy valamit kitudjak találni. A fickó akit megütöttem még mindig  a földön térdel és küszködik a véres órával, mag a másik Sehun-ra tartja a pisztolyt. Én pedig rá. - Add át a telefont...nincs valami jó kedvem drágám, ADD ÁT.
- Miért nem veszi el, csak mi ketten. Maga leteszi a pisztolyt és elengedi a barátom, és én is elengedem a maga barátját.
- Nem szeretek alkudozni...és nincs kedvem játszadozni, főleg nem veled. Hármat számolok, vagy ideadód...vagy a barátod meghall.
- Akkor a magáé is.
- Nem érdekel....nekem csak a telefon kell. Egy....kettő...h... ~Nem hagytam, hogy kimondja mert egy lövést adtam le a kezére. Így kieset a kezéből a pisztoly, gyors felkaptam és Sehun felé dobtam. Mind kettő férfi tehetetlenül mérnek végig. - Hehe...megmondták, hogy veled nem érdemes kikezdeni, igazuk volt, túl jó vagy. De számítottunk rá. ~ Mikor kimondta még négy férfi szaladt le a pincébe. Intettem Sehun-nak, hogy dobja le a fegyvert, mikor így tett én is ledobtam. A lábon lőtt férfit felsegítették míg a másik felém lépett.
- Baszki...erősen ütsz, fájt te kurva. Most megölnélek, de nem engedik, de eljön az én időm és akkor véged van. Várj rám...mert bárhol megjelenek és a nyomodban leszek te ribanc. ~ A kezem után nyúlt és kivette a kezemből a telefont, majd hirtelen fájdalmat éreztem meg a koponyámon és sötétség borult az elmémre.

A kezemen forró csókot éreztem meg, olyan lágy és kellemes. Lassan nyitottam ki a szemem, túl fáradt vagyok. Nem érzem jól magam és fáj mindenem, lüktet a fejem. Az ajkaimon lélegeztető pihen és egy hatalmas fehér szobában fekszek. Hallom a gépek sípolását. Lassan nyitom ki a szemem fájdalommal vegyítve. Egy homályos alak jelent meg előttem, bárcsak láthatnám...minden olyan homályos. Érzem ahogy a keze az arcomhoz nyúl és lágyan végigsimítja. Majd egy ismerős hang csapja meg a fülem.
- Kedvesem...te most mély álomba merülsz...de ha felébreszt vissza szerezlek. Senkinek sem adlak oda, örökké az enyém maradsz. ~ Többé nem jött hang, újra sötét lett minden, de utoljára éreztem ahogy egy könnycsepp folyt végig az arcomon. 

Hirtelen, riadva ültem fel az ágyon, de a fájdalom miatt vissza is dőltem. Mi történt...ohh...hiszen minket megtámadtak, de kik voltak és mi lehet abban a telefonban?
Várjunk csak...ez az állom, olyan valós volt, de nem lehet az. Hallottam ahogy két ember szaladt be a szobámba. Mikor feléjük pillantottam Baek és Sehun zavarodott arcát mértem felfedezni. Baek ült le mellém és a megfogta a kezem, míg Sehun a távolban figyelt.
- Jól vagy, nem fáj semmi? Ügye?
- A fejjem egy kicsit sajog, de jól vagyok. Te Sehun, hogy vagy?
- Remekül, de lesz egy kis púp a fejemen. ~ Valahogy sikerült felülnöm. - Kik voltak? És miért kell nekik a telefon?
- Vajon? Van benne valami, és biztos vagyok benne, hogy ők is részt vettek azon az estén. Szóval...egész végig figyeltek engem.
- Azt a kurva...akkor te veszélyben vagy.
- Nem, már megszerezték amit kerestek, nem én kellettem nekik. Te is láttad nem?
- De...oda lett a telefon.
- Ez nem igaz.... ~ Kérdően néztek rám és kihalásztam a zsebemből a memóriakártyát. Mind ketten hitetlenkedve néztek rám és pedig elnevettem magam az arcukat láttán.
- Ezt...ezt hogy csináltad? ~ Sehun lépet felém és vette ki a kezemből.
- Nem mondták...én vagyok a legjobb. Egy kis elterelés és észre se vesznek semmit. Ezt így kell csinálni.

Másnap reggel egymagam indultam meg egy régi ismerősömhöz. Most minden kiderül a múltamról. Hangosan vertem az ajtót mire kinyitotta, mikor meglátott nagyra nyíltak a szemei.
- Te...te mi keresel itt?
- Én is örülök, hogy látlak. ~ Egy magam léptem be az ajtón, nem vártam meg míg beinvitál. Körbenéztem, de semmi sem változott azóta, hogy itt jártam.
- Már vagy öt éve nem láttalak, akkor most miért jöttél?
- Ha tudnád vagy öt évig kómában voltam. Szóval ennyire tartasz barátodnak, hogy ezt sem tudtad?
- Khm...bocsi, de nem igazán mozdulok ki.
- Persze, persze hiszen minden nap csak játszol a gépeden. ~ Mutatta, hogy foglaljak helyett és elment hozni nekem valamit, igaz csak egy pohár vizet kaptam, de ez is meglepett, hogy van nála víz.
- Miért jöttél?
- A segítséged kell...van nálam egy öt éves memóriakártya...megtudod nézni az adatókat?
- Hmm....egy öt éves? Mutasd. ~ Kihalásztam a táskámból és átnyújtottam, ő pedig felpattant és már vizsgálta is a gépen. - Hmm időbe telik, de nincs annyira megsérülve. Majd hívlak, csak add meg a számod.

Mikor végeztem hazának vettem az utam, de mikor hazaértem az ajtó nyitva volt. Elővettem a fegyverem és óvatosan közelítettem meg a házat. Lassan mentem be a házba jól alaposan körbe nézve. Majd mikor megláttam a betolakodót hangosan rákiáltottam.
- FEL A KEZEKKEL ÉS LÉPJ HÁTRA!!! ~ Az idegen elkiáltotta magát és mikor megfordult akkor ismertem fel Sehuht.
- Jáá tedd le...én vagyok az. ~ Eltettem a pisztoly és ledőltem a kanapéra.
- Nem kellene így belopakodnod csak úgy egy másik házába. Le is lőhettelek volna.
- De nem tetted. ~Hirtelen lehuppant mellém és felém nyújtotta a kezét.

Egy nyaklánc volt benne amitől meglepődtem.
- Nekem? Miért?
- Vajon...csak a hasamra ütöttem és megvettem. Nah kell vagy nem? ~ Kérően néztem rá, és fogta magát és a zsebébe akarta rakni, de akkor megállítottam.
- Kell, ha már költöttél rám. ~ Sehun felém kapott és magához húzott, hogy a nyakamba tudja akasztani, engedtem neki mert különlegesen de jól eset a közelsége. Mikor felrakta elkezdet csikizni, nevetve dőltem hátra ő pedig rám, majd hirtelen mind ketten csendben lettünk és egymás íriszeibe bámultunk. A szemei az ajkaimra vándorolt és az enyém az ő ajkaira. Megakarom csókolni, nem tudom mi ütött belém, de megakarom kóstolni. Mintha tudná mire gondoltam volna mert az ajkai az enyémre vándoroltak.

12.rész A kulcs rejtélye.

Ellena Pov:
Mikor kinyitottam a szemem ismeretlen helyen ébredtem. Fogalmam sincs hogyan kerültem ide. Éreztem ahogy a karom minden egyes mozgásra megfájdul, mikor lenéztem rá láttam, hogy infúzió van bekötve. Gyors körbenéztem és felfedeztem, hogy egy kórházi szobában fekszem. Próbáltam visszaemlékezni, de nem igazán ment, majd kihúztam a kezemből az infúziót és lassan valahogy sikerült felkelnem, de ahogy léptem volna a lábam felmondta a szolgálatot és a földre zuhantam. Hallottam ahogy az ajtó húzódik el és csapódik be, egy kéz ragadott meg és segített fel. Mikor felnéztem az illetőre képek rohamoztak meg a tegnapi incidensről. Mérgesen rántottam ki a kezem az övéből és távolabb löktem, én pedig újra a földre ültem. Újra felém akart lépni, de nem engedtem.
- NE GYERE KÖZELEBB, csak menj ki....MENJ KII. ~ Sehun lehajtotta a fejét, de nem mozdult egy tapodtat sem. Próbáltam összeszedni magam, de ha ő is itt van nem igazán megy. - VALAKI...VAN OTT KINT? ~ Sehun lépet elém és újra megfogta a kezem, de nem hagytam, de most sokkalta erősebben fogott. - Engedj el....engedj...
- FOGD MÁR BE....csak pár percere míg segítek. Nem akarlak megölni az ISTENÉRT. Mi vagyon én neked, talán valami ördög, vagy valami lepra? Oké bevallom tévedtem...hülyeségeket vágtam hozzád, de....te hozod ki belőlem, melletted...állat leszek. Értsd meg...azokat a szavakat mikor elmentél teljes szívemből mondtam. ~ Lassan lenyugodtam a szavaira és talán azért kezdtem el neki hinni, mert végre látok valamit azokban a gyönyörű két szempárban. Engedtem had segítsen fel az ágyra, betakarta a lábam és a kezembe nyomott egy poharat és öntött bele meleg teát. Nem hittem volna, hogy ilyen kedves is tud lenni. Megköszöntem majd kortyolgatni kezdtem. A perceg csendben teltek el...egy kicsit kínosan érzem magam mellette...nem tudok mint mondani.
- Sajnálom Ellena... ~ Hang irányába kaptam fel a fejem. -...sajnálom a tegnapit. Most már látom, hogy mennyire szeretted azt a fickót. Ígérem többé nem hozom fel...sőt, többé nem kell látnod sem. Nehezemre megy majd elfelejteni, de így lesz a legjobb. Te Baekhyun-nal jársz, és igen...ő való neked, kedves, együtt érző és...megtud védeni ha baj van, nem fut el úgy mint én. Talán...jobb lett volna  ha mi ketten nem találkoztunk volna.
- Miért mondasz ilyeneket hirtelen? Tudod...most azt sem tudom, hogy hol jár az eszem, de te...boldoggá tettél azokkal a hülye beszólásaiddal. Én jól éreztem magam veled, még ha nem is mutattam ki. Lehet veszekedtünk, de ez nálunk már megszokott volt. És...fogalmam sincs, hogyan jöttem össze Baekhyun-nal, de...talán mellette tényleg jobb lesz az életem mint melletted. Sajnálom Sehun, de...maradjunk barátok akik szidják egymást minden kis baj miatt. Azt akarom, hogy te legyél az én legjobb barátom. ~ Sehun némán meredt rám, pár másodpercig szomorúan nézett majd elmosolyogta magát.
- Oké, legyünk barátok, ohh és ha megsiratod Baekhyunt neked véged. ~ Egyszerre nevettünk fel, annyira örülök, hogy látom mosolyogni...talán így lesz a legjobb.

Mikor hazaértem csodálkozva néztem végig a lépcsőn a ház előtt. Egy nagy csokor rózsa volt nekitámasztva az ajtónak és mellette egy kisebb dobozz amit egy levél volt. Vajon kitől kaptam, lehet, hogy Baekhyun-tól. Gyors felkaptam és körbenéztem, de senki ismerőst sem látni. Letettem az asztalra és elmentem keresni egy vázát a csokornak, majd kibontottam a levelet. De csak egy hosszabb egy mondat volt ráírva.
Bárhová is utazunk, bármilyen messze is menekülünk, a múltunk elől nem szökhetünk meg. 
Ez meg mit jelent? Vajon ki írhatta? A szemem a dobozra vándorolt és lassan nyitottam le a fedelét. Egy nyaklánc volt benne egy hozzá illő fülbevalóval. Biztos vagyok benne, hogy nem valami olcsó bizsu, de akkor ki küldhette? A levél alapján lehet, hogy tényleg Baek? Csak ő utalhat a múltra és van annyi pénze, hogy egy ilyen drága ékszert vegyen. Más nem jut eszembe, még Sehun, de ő miért tenné, nem nézem ki belőle. 
A gondolkodásom egy kopogás szakította félbe. Mikor kinyitottam Sehun viharzott be a házba. 
- Jáá mondtam, hogy bejöhetsz? 
- Hmm nem valami tágas, meg nem kell az engedélyed. Barátok vagyunk nem? ~ Éppen szólni szerettem volna, de már dőlt is le a kanapéra és nagy nyújtózkodás közben hangosan ásított. - Akkor lustálkodjunk. Holnap sok lesz a dolgom.
- Hallottam, koncert...érdekes mindenki otthon pihen akkor te miért itt? Nem te vagy a barátom.
- Omo, a barátod vagyok....nyugii nem nyúlok hozzád, csak akkor mikor Baekhyun már nem lesz többé a képben, addig nem.
- Nah ne nevetes, mellesleg sok dolgom van. Kikel takarítanom a pincét, ha itt akarsz lenni akkor segítened kell, el kellene egy erős férfi. 
- Fáradt vagyok, szunyókálok és majd utána segítek.
- Ohh milyen igaz, hiszen te nem vagy férfi. ~ A szemei tágra nyíltak és már ugrott is fel elvenni tőlem a seprűt.
- Oké hol kezdjem? ~ Mind ketten lementünk a pincébe ami már nagyon rossz állapotban van, egyedül lehet, hogy le se mertem volna jönni. Felkapcsoltuk a villany és ahogy léptünk egyet Sehun beleszaladt egy nagy pókhálóba. Hirtelen felkiáltott és futni kezdet közben magát tisztogatta. 
- Áhh áhh pók....póók...szedd lee...szedd lee... ~ Egy botot fogtam meg ami a kezem ügyében találtam és fejbe vágtam. Durcásan nézett rám és ott fogta a fejét ahol az előbb megütöttem.
- Komolyan nálad még egy öt éves is bátrabb, mit fosol egy póktól, harap...vagy esetleg mérges csápjaival kiszívja a véred? ~ A kezemet mozgatni kezdtem mint a pókok lába és felé közelítettem. 
- Nem vicces, nem szeretem őket...miért talán neked nincs ilyen fóbiád? Nem hiszem el, hogy nem félsz semmitől.
- Nem mondtam azt...csak nem tudok róla. Nah de kezdjünk neki. ~ Neki álltam porolni, közben Sehun lepakolta a szekrényekről és a régi kacatok átvizsgáltam. Egy dobozz akadt meg a kezembe.
- Ohh de hiszen ezt még Taemin adta nekem, hogy rejtsem el, el is felejtettem. ~ Sehun lépet mellém és ő is vizsgálni kezdte. 
- Jó régi lehet, de vajon kinyílik?  ~ Sehun megpróbálta kinyitni, de nem ment, hiába próbáltuk sehogy sem sikerült. - Vigyük el egy szakértőnek, sokan foglalkoznak ilyennel. Bólintottam és már is a kocsiban ültünk. Egy kisebb üzlet előtt álltunk meg, ahogy beléptünk rengeteg kisebb, nagyobb dobozok fogadtak. A tulajdonos köszöntött minket, 
- Jó napot, hoztunk egy dobozt, nem tudjuk kinyitni, de esetleg megtudja mondani, hogy milyen régi lehet? ~ Az idősebb férfi felvette a szemüvegjét és vizsgálni kezdte.
- Ohh igen, különleges darab, olyan ötven éves lehet, de ha akarja utána nézek. ~ Bólintottam és böngészni is kezdte valamit a gépjén. - Ohh igen jól gondoltam, ebből a ládikából összesen három darab van a földön, az egyik Amerikában a másik pedig Japánban van egy múzeumban és a harmadiknak nem tudják a helyét. Hol találták?
- Ohh csak éppen takarítottam és rátaláltam. Esetleg azt megtudja mondani, hogy hogyan nyílik? 
- Ahogy minden doboznak ennek is van kulcsa. Persze különleges, hiszen abból is csak három van, de azok nincsenek meg, ha jól tudom.
- Értem, akkor hogyan nyissuk ki? 
- Én a helyükben így hagynám, kitudja mi van benne, lehet valami törékeny és ha olyannal avatkoznak bele akkor lehet, hogy tönkre megy ami benne van. 
- Igaza van, köszönöm, de...megtud hajtjuk, hogy hogyan néz ki a kulcs? ~ A férfi bólintott és felém fordította a laptopot és akkor ismertem fel a kulcsot.   
- De hiszen...nekem van ilyen kulcsom. Sehun...menjünk...köszönöm uram. ~ Gyors hazának vezetünk és beszaladtam megkeresni a kulcsot. Mikor megtaláltam intettem Sehun-nak, hogy hozza ide. Letette elém a dobozt én pedig beledugtam a kulcsit és a zár kattant. Sehun és én egymásra néztünk. Majd lassan emeltem fel a tetejét. 

2014. július 3., csütörtök

11.rész A múlt.

Ellena Pov:
Ahogy hazaértem a telefonom csörrent meg a zsebembe, nem tudtam ki az, de mikor felvettem nem hittem el. Baekhyun volt az, soha sem gondoltam volna, hogy fel fog keresni, főleg nem ilyen hamar. Gyors kipakoltam és elindultam a megbeszélt helyre. Mikor odaértem Baek már ott várt rám, intett és helyett foglaltam vele szemben. Egy felszolgáló lépet mellénk és felvette a rendelésünket.
- Khm...nem hittem volna, hogy egyszer te fogsz engem elhívni vacsorázni, de megleptél.
- Gondolkoztam amit mondtál, és igazad volt...lehet hogy ha kiadok magamból minden feszültséget akkor új életet kezdhetnék.
- Szóval...ezért hívtál, ez...boldoggá tesz, hogy rám gondoltál.
- Igazából fogalmam sincs, honnét kellene kezdenem...soha...senkivel sem osztottam meg a fájdalmamat, sőt senkiben sem tudtam megbízni, de valamiért...feléd mást érzek. Bízok benned. ~ A szavai nagyon kellemesen hatnak rám, valakit végre barátomnak nevezhetek, hiszen mióta felébredtem senki sem került a közelembe. - Miért...nézel így?
- Olyan más vagy, amikor megismertelek rideg, makacs személyiséget mutattál felém. De örülök, hogy megváltozott a véleményed felém. De....nem értem miért pont én...rajtad kívül még tizenegy emberrel élsz együtt, akkor miért én?
- Mert...neked ugyan olyan fájdalmas a múltad mint nekem...mindent hallottam a múltadról. ~ Baekhyun tud rólam mindent? Hogyan, hogyan tett szert a múltamról? - Most biztos azt kérdezed magadtól, hogyan tudtam meg, de ez most nem számít. Végre találtam egy olyan személyt akinek elmondhatom a múltam....eddig senki sem hallgatott meg.
- Szóval...tudsz Taemin-ról....senkinek sem akartam elmondani, sőt azt sem, hogy...emlékszem rá, nem akarom, hogy sajnáljanak és bosszút akarok állni azon az emberen aki miatt ilyen lettem.
- Igen, megértelek...látod ennyivel másabb a fájdalmunk...te...nem okolhatód magad a halála miatt, de én igen. ~ Miközben ezeket a szavakat mondta lehajtotta a fejét és a kezével kezdet el játszani, tényleg nem ismerek rá.
- Miért, mi történt? Nekem mindent elmondhatsz. ~ Baekhyun felkapta a fejét.
- Régen...mikor még nem alakult meg a banda...a családommal éltem, ők gazdagok és még mindig azok, de ez miatt a barátaim nem voltak őszinték felém, csak a pénz miatt voltak velem. Már senkiben sem tudtam megbízni, de akkor egy lány boldoggá tette a mindennapjaimat. Boldog voltam és szerelmes, egy évig olyan volt mintha mennyországban élnék, de az egyik nap...előbb jöttem haza a cégtől..és rajta kaptam a régi barátommal. Nem hazudót....mindent elmondott amire kíváncsi voltam, szóval...azt mondta, hogy már nem szeret...nem akartam elhinni így pár napig követtem mindenhová....majd az egyik nap magammal vittem, el jól messzire. Azt mondta örült vagyok...és, hogy nem csodálja, hogy ilyen könnyen átverhető vagyok. Annyira fájt, hogy nem vettem észre, hogy sikerült kiszöknie a házból, fogott egy taxit, de én üldözni kezdtem...csak...végleg el akartam engedni, de nem mert megállni, de....tudod nem csodálom. Majd hirtelen...beleszaladt egy nagy teherautóba. Szaladni kezdtem felé...láttam...láttam a szomorú tekintetét...majd hirtelen felrobbant az autó. Azóta a nap óta...senkiben sem hiszek...senki felé nem nyitottam meg a szívem és ez már vagy hat éve.
- Istenem....sajnálom.
- Nem kel sajnálnod...nem szeretem mikor sajnálnak...erős akarok maradni és itt az ideje tovább lépni.
- Igen...itt az ideje, hogy új életet kezdj, enged le a múltad.
- Nekem sikerült, de neked nem...hiszen...még mindig arra vágysz, hogy Taemin visszajöjjön, nem de bár? ~ A pohár után nyúltam, de annyira remegett, hogy inkább hagytam. - Ideje elengedned, hiszen már meghalt. ~ Éreztem ahogy a könnycseppek nedvesítették be a szemem.
- Taemin....nem halt meg...még mindig benne él, még mindig látom...látom az álmaimban, ha lehunyom a szemem az ő mosolygó arca jelenik meg előttem és egy szót...még mindig nem felejtettem el. Mikor...megkérte a kezem....azt mondta, hogy örökké mellettem marad. Hát akkor...várok rá....várok rá. ~ A kezembe temettem az arcom, annyira fáj a múlt...nem, nem akarom elengedni.
- Ellena, nem te mondtad, hogy feledjük el...akkor tedd azt te is. ~ Mérgembe az asztalra csaptam és álltam fel.
- TAEMIN VISSZA FOG JÖNNI. Megígérte....mert szeret. ~ Felkaptam a táskám és kirohantam az épületből. A könnyeimmel küszködtem, de akkor Baek lépet elém.
- Mit szólna....hogy ha segítenénk egymásnak? Én segítek elfelejteni önnek, ön pedig nekem.
- Ezt, hogy érted?
- Járjunk....legyen a barátnőm, én pedig ígérem, hogy segíttek mindenben.
- Most...arra kész, hogy alkossunk egy párt? Mi? Ohh...ez most...nem jókor jött. Miért pont én?
- Mert nekem...önre van szükségem. ~ Mit kellene mondjak neki, talán....igent kellene mondanom? De én nem szeretem....vagy csak nem ismerem eléggé a szívem? - Mi a válasza?
- Nekem...még gondolkoznom kell. Ez egy kicsit gyors.
- Megértem, nem siettetlek. ~ Bólintottam majd lassan elindultunk amerre a lábunk vitt. Sétálás közben néha összeért a kezünk...amitől a szívem hevesebben kezdet el verni. Majd hirtelen a kezét a kezembe fűzte...nem löktem el...mert jól eset így sétálni.
- Lám lám kiket látok itt. ~ Mind ketten a hang irányába fordultunk és csodálkozva nézünk Sehunra. A tekintette a kezükre vándorolt, így gyorsan el akartam rántani, de Baek nem engedte.
- Mit kereset itt Sehun? Azt hittem, hogy ma nem is mész haza.
- Igen, úgy volt, de mára már meg volt az adagom, de lehet, hogy keresek még egy partnert. De tii...mit csináltok? Jártok?
- Igen.
- Nem. ~ A válaszunk egyszerre csattant fel, de akkor eset csak le, hogy mi igen is egy pár lettünk.- Vagyis igen. ~ A tekintettét fürkésztem, de olyan jól rejt mindent, hogy színész is lehetne.
- Értem, nem hittem volna, hogy ti ketten randiztok...meglepet.
- Miért? Azt hiszed csak te vagy Adonisz?
- Baeeek, mi lelt téged, olyan más vagy...áhh egy kis szex sok mindenre képes.
- Mi van? Azt hiszen minden mosoly ami egy ember arcán jelenik meg a szextől van? Ohh bocs...neked igen.
- Nevetséges vagy, nem tudod mire vállalkoztál....ez a nő...nem szeret téged, hiszen egy halottat szeret. Hehe nem nevetséges? Hyung nevess már ez vicces. ~ Rá se ismerek, nagyon jól tudtam, hogy bunkó, de nem hittem volna, hogy ennyire. Remegő lábbakkal kezdtem el hátrálni, közben elengedtem Baek kezét. Újra rémtőrt a sírás, de most már nem tudom abba hagyni. Mind ketten engem néztek Sehun arcán még mindig ott van az elégedett mosoly, míg Baek felém lépett.
- Ne...ne gyere közelebb....félek....igazad van Sehun, szerelmes vagyok egy halottba...aki már öt éve halott. De...én...még csak most tudtam meg....TUDOD MIÉRT....mert öt évig kómában voltam. Nevess csak...nem érdekel, de...én...nem akarok így élni....senki sincs aki megértené a szívem... ~ A híd széléhez értem, majd éreztem ahogy a lábam alatt eltűnt a talaj. Láttam ahogy Sehun megindul felém közben a nevemet kiáltva.

- MEGÖRÜLTÉL???
- Engedj el.

10.rész Goodbye. +18

Ellena Pov:
Ledermedve álltam némán egy helyben, most egyszerűen nem tudom felfogni a szavait, még hogy szeret, engem? Valahogy nem elhihető az ő szájából, hiszen mi mindig csak egymást szidtuk, miért és hogyan szerethetett belém? Hallottam ahogy némán áll a válaszomra várva, de biztos vagyok benne, hogy engem is csak hülyít. Lassan megfordultam a tengelyem körül és némán bámultam azokba az íriszekbe. Eltelt pár másodperc mire megtudta szólalni.
- Most...komolyan mondtad, vagy csak engem is hülyítesz mint a többi lányt? Tudod Sehun neked ezek a szavak nem elhihetőek.
- Azt akarod mondani, hogy nem hisszel nekem?
- Igen...megmondtam, nem vagyok az a lány akikkel eddig dolgod volt, hogy ha csak le akarsz dönteni mond azt, de ne hazudj. Nem szeretem az ilyen férfiakat, irtózók tőlük. Megvetlek Sehun, úgy ahogy vagy, ha nem vetted volna észre szeretnélek elkerülni, te akartál elküldeni, akkor miért tartasz vissza....ohh...kefélni szeretnél velem, hát azt lesheted. ~ A tekintetéből semmit sem tudok kiolvasni, mintha számított volna, hogy így fogok reagálni a dolgokra, nem szólt csak némán állt elém.
- Igazad van, csak jól megakartalak rakni, de nem sikerült...be kell látnom erős nő vagy te, nem ájulsz el egy híresség láttán. Oké....te nyertél, menj...de ne gyere vissza, sőt látni sem akarlak. Legyünk olyanok mint két idegen ember egymásnak. Én élem a saját életem, és te éled a te saját életed. ~ Sehun utoljára végigmért majd elindult a szobája felé, de utoljára még odakiáltottam valamit.
- Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked. ~ Szótlanul állt az ajtaja előtt a keze a kilincsen hevert, majd hirtelen mozdult és már csukódót is be mögötte az ajtó. Nem számítottam tőle nagy búcsúzást, de azt sem, hogy ilyeneket fog kitalálni, most nagyot zuhant a szememben. Megindultam a szobám felé és gyors összepakoltam, mikor a nappaliba értem, megálltam és jól végig mértem. Annyi minden történt itt, mikor megfogtam Sehun és lelöktem az ágyról, majd mikor felkapott és kivitt. Vagy....vagy a két elcsattanó csók. Gyors megráztam a fejem. Mikre nem gondolok, az a csók elkel felejtenem, hiszen semmit sem jelentett. Megfogtam a cuccom és elindultam a kijárat felé, de akkor a fiúk léptek elém egyszerre öleltek meg.
- Miért mész el...maradj még... ~ Tao dörzsölte még jobban hozzám magát. Hangosan elnevettem magam és követtek a fiúk is.
- Köszönöm, hogy befogadtatok még ha kis időre is, de olyan jó volt veletek eltöltenem ezt a pár hetet. Köszönök mindent skacok, élvezett volt veletek lakni. ~ Luhan lépet elém és a kezembe nyomott egy dobozt.
- Nézd el Sehun hülye dolgait, ő ilyen...régen nem valami jó volt az élete és így próbál megváltozni, de...csak elkel fogadni és jobban megismerni.
- Persze, köszönöm skacok, de most már megyek biztos vár a taxi, jók legyetek skacok, fighting. ~ Mikor intettem nekik körbepillantottam, de Sehun sehol sem volt. Az ajtó halkan kattant a hátam mögött, megindultam, de akkor Baek áll elém. - Omo megijesztettél.
- Tessék egy kis ajándék tőlem. Ne hidd hogy olyan nagy, csak egy kis csekélység.
- Már az is meglep, hogy kaptam tőled ajándékot. Köszönöm Baek, kedves voltál hozzám.
- Jáá egyáltalán nem voltam az, csak jó kedvembe találtál...~ Hirtelen rendültem felé és átkaroltam, végre valaki akire rátámaszkodóhatók. Éreztem ahogy az érintésem miatt megrezzen, de nem kell sok idő és viszonyozta az ölelésem. Pár percig némán álltunk egymás karjai közt.
- Köszönök mindent...most mennem kell, de ha gondolod én bármikor meghallgatom a panaszod, hidd el sokkalta jobban leszel. Ha kell a címem hívj fel, vagy tudod hol találsz minden nap. ~ Bólintott majd beszálltam a kocsiba, még utoljára jól végignéztem a kastélyon majd intettem a sofőrnek, hogy mehet. Ég veletek skacok.

Sehun Pov:
Mikor megláttam ahogy Baekhyun-nal ölelkezik elszakadt nálam minden cérna, elegem van. Jobb is ha elmegy, hiszen semmit sem hitt a szavaimból, pedig minden a szívem legmélyéről származott. Hogy hihetett ilyen dolgokat, én...én tényleg szeretem. Hallottam ahogy Luhan lép be a szobába, de nem voltam most rá kíváncsi. Le kell adnom a feszültségem, gyors felkaptam a kabátom és rohantam le a kocsihoz.
- Jáá Sehun hová mész.
- Semmi közöd Luhan. ~ Az ajtó hangosan csapódót magam után. Rohanva szeltem át a lépcsőket a kocsiig meg sem álltam.

Egy night clubnál álltam meg, mikor kiszálltam ez egyik dolgozónak dobtam a kocsikulcsát, majd megigazítottam a ruhám. Ahogy beléptem hallottam a hitetlenkedő hangokat. Istenem ő Sehun, ugye az Exo-ból... Igen, igen ez ő...Ah mit nem megadnék, hogy én legyek a barátnője. Büszkén szeltem át a nagy helyiséget ahol mindenki engem nézz. Leültem egy helyre és intettem a dj-nek, hogy nyomjon valami jó zenét. Gyors rendeltem magamnak egy kis piát majd a pohár felett vettem szemügyre a mai prédákat. A sarokban egyből kiszemeltem egy éhes szőkét, látom rajta, hogy ma kapható egy kis szexre. Szexi mosolyt dobtam felém és gyors lehúztam az utolsó csepp italt, majd megindultam felé. A táncparkettre invitáltam és együtt kezdtünk el mozogni a zenére. A kezem a csípőjére vándorolt, majd hirtelen hátrafordult és az ágyékomnak nyomta. Körözni kezdet a csípőjével az én férfiasságom pedig egyből reagált erre a gesztusra. Szorosabban húztam magamhoz, a fejemet a nyakába fúrtam és csókokat leheltem rá. A lány megfogta a kezem és húzni kezdet ki a mosdóféle. Általában nem szeretem ilyen helyen csinálni, de most nem érdekel. Bezártuk magunk után az ajtót és nekinyomtam az ajtónak.

Felemeltem az egyik lábát és a csípőm köré fonta. Egy rántásra letéptem a bugyiját és belevezettem az egyik ujjam amire megfeszült a háta. Gyorsítani kezdtem, majd még egy ujjamat belevezettem. Az ujjammal együtt mozgott a lány is, majd megfogtam a fejét és lenyomtam, letérdelt és a kezébe vette a férfiasságomat. Fel le kezdte mozgatni a kezét én pedig csak válaszul megfogtam a haját, hogy kezdjen el szopni. Mikor megéreztem az ajki meleg leheletét Ellena arca jelent meg előttem, most csak is rá tudok gondolni, padig azért jöttem, hogy elfelejtsem, de hiába..olyan mintha most vele szeretkeznék. Gyorsan felrántottam a csajt és megfordítottam. A lány nekitámaszkodott a falnak én pedig gyors belevezettem a kőkemény farkam. Gyorsan kezdtem el pumpálni...gyerünk Ellena tűnj már el előlem. Még jobban kezdtem el mozogni...a csaj válaszul csak felnyögött. Megfogtam a haját és abba kapaszkodtam.
- Ahh....ez az...mindjárt... ~ Egyre jobban kezdtem el pumpálni, majd éreztem ahogy a lány hüvelye zárul a farkam köré és mind ketten egyszerre kiáltottunk fel élvezettségünkre. Pár percig még nem húztam ki belőle mert még össze kellet szednem magam. Majd gyors rántással kaptam fel magamra a nadrágom és hagytam magára. Hazának vettem az utam, de akkor a távolban felismertem Baekhyunt és mellet egy lány sétált. Jobban meredtem a lány arcéra és akkor ismertem fel Ellenát.

2014. július 2., szerda

9.rész Szeretlek.

Ellena Pov:
A szemeim csukva vannak, de még így is megtudom állapítani, hogy egy elhagyatott házban vagyok az erdő közepén. Hallom a fák suhogását, ahogy a szél belengi minden egyes zugát. Az eső illatát és halk kopogását ahogy a földhöz csapódik. Résnyire nyitottam a szemem, hogy szokja a fényt. Gyors feltérképeztem a helyet és jól gondoltam, hogy egy elhagyatott házban vagyok. Sötét van, de egy kis lámpa bevilágította az üres szobát. A fal több helyen be van omladozva és több helyen lógnak ki a vezetékek és csövek. Az üvegek be vannak törve több helyen és lehet érezni a hideg szél leheletét a bőrömön. Egy székhez vagyok kötözve és nem bírok megmozdulni, próbáltam a telefonomért nyúlni, de akkor veszem észre, hogy egy asztalon pihen a hely másik sarkában. Próbálgatni kezdtem kiszabadítani a kezem, mert ha az sikerül akkor onnantól sikerül a lábamat is kiszabadítani. De hiába nagyon szoros. Hallottam lépteket közeledni ami visszhangoztat az üres térben. Gyors egy üvegdarabért nyúltam és elkezdtem reszelni a kötelet. A férfi mosolyt csalt az arcára mikor meglátta, hogy ébren vagyok, de nem szúrta ki, hogy a kötelet vágom. Egyből felismertem a személyt, hiszen régen én ültettem börtönbe gyilkosság miatt. Megfogott egy széket és elém rakta majd leült rá.
- Emlékszik rám? Tudja ki vagyok? Mert én nagyon emlékszem magára, különösen önre szenteltem a figyelmemet.
- Igen, emlékszem rád, de....látom semmit sem változtál, még mindig gyilkolsz.
- NEM, nem én voltam, tudom jól, hogy a rendőrség azt hiszi én öltem meg a lányt, de nem igaz. Most szabadultam ki, én csak a családommal szeretnék lenni, tanultam a pár év alatt a dolgokból. Szabad akarok lenni.
- Akkor miért vagyok itt? Tudod ügye, hogy ez ember rablás?
- Tudom, de máshogy nem beszélt volna velem, eljött volna ha azt mondom találkozunk? Nem ügye?
- Mit akarsz?
- Nem gyűlölöm magát a múlt miatt, hiszen csak a munkáját végezte el...és jól tudom, hogy bűnős voltam. Én...szeretném ha segítene.
- A segítségemet kéred, miért, miért pont az enyémet?
- Mert maga nagyon jól tudja, hogy nem én vagyok a gyilkos, mossa tisztára a nevem és akkor én is adok cserébe valamit.
- Valamit? Te? Mit?
- Emlékszik a múltjára, az öt évvel ezelőtti incidensre? ~ A kezem hirtelen ledermedt, és most már nem érdekel, hogy kiszabaduljak, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem akar ártani nekem. - Látom igen, nem kíváncsi, hogy ki volt a szerelme gyilkosa?
- Mit tudsz? Mondj el mindent...
- Chch cserébe ígérje meg, hogy tisztára mossa a nevem.
- Oké, megígérem...most pedig mondjon el mindent amit tud.
- Én azon az estén nem voltam ott, hiszen jól tudja, hogy éppen a bűnöm miatt ültem, de az egyik barátom részt vett benne. Ő...biztos sokat tudna önnek mondani.
- Azt akarod, hogy elhiggyem? Most hülyének nézel?
- Nem, ha akarja elviszem oda én is magával megyek, hogy nehogy azt higgye, hogy csapda. ~ Bólintottam majd mellém lépet és kikötözte a kezem, de a szemem egy percre se vettem le róla. Egy nagy autóval állt meg előttem és intett, hogy száljak be, de nem igazán akartam hinni neki amit észre is vett, mert visszaadta a cuccomat amiben pisztoly is volt. Elvettem tőle és beszálltam mellé a kocsiba. Az út némán telt el. Majd mikor megérkeztünk egy kikötőnél találtam magam, távol Szöul fényeitől. A férfi előrement szólni a barátjának aki nagy mosollyal fogadta, de engem már nem igazán.
- Mit keres egy zsaru a házamba? Miért hoztad ide, meg akarsz halni?
- Hyung...segít nekem, nem akar neked ártani, csak a múltját akarja megtudni. ~ Végig mért majd bólintott, hogy lépjünk be. Igazából fogalmam sincs miért vagyok itt, de lehet, hogy itt megtalálom a válaszomat. Leültünk egy fotelbe ami már a végét járja, egy kicsit házban lakik, de nagy volt a biztonság, valakitől mintha tartana. A férfi is leült és velem szembe foglalt helyett.
- Mit akar tudni? Nem sok mindent tudok, nem igazán voltam beavatva a dolgokba.
- Csak annyit mondjon, ki volt a front ember?
- Szerinte ha tudnám..élnék még? Ilyet egy magam fajta kutya nem tudhatta, de senki más, csak a közelebb álló brigád tudta. Soha sem láttuk, ha meg is jelent maszk volt rajta. De...voltak befolyásai...tudja honnan?
- Nem, nem tudom.
- Maga a rendőrségről. Valaki onnan segített neki, ezért nem jöttek más rendőrök segíteni önnek. ~ Ez nem lehet igaz, egy rendőr aki az ilyen csempészekkel üzletelt, de vajon miért és ki az?  - Csak annyit tudok, hogy jóban volt a fejessel és, hogy fiatal volt.
- Szóval egy...rendőr segítette a csapatodat?
- Igen...az a rendőr mindent elmondott a tervükről, ezért tudtuk, hogy ketten jönnek, és ott voltak ön és a másik.~ Istenem, egy társam miatt vesztettem el a szerelmemet. De miért? Miért? - Rám csak egy kulcsot bíztak ami meg is van, de nem tudom mit nyit.
- Itt van magánál, láthatnám? ~ A férfi felállt és kutakodni kezdet a szekrényben majd mikor megtalálta a kezembe nyomta. Érdekes kulcs, de olyan ismerős, de honnét?
- Fogalmam sincs mit nyithat, de azt mondták, hogy tartsam meg és, hogy senkinek se merjem odaadni. És valahogy nálam maradt.

Mikor végeztünk visszavittek Szöulban, megígértem neki, hogy segítek neki tisztára mosni a nevét, majd megköszöntem és boldogan hagyott magamra. Egyedül ballagtam hazának...közben a gondolataimmal voltam elfoglalva. Szóval egy rendőr, de vajon ki? Ki képes ilyet tenni és miért? És ez a kulcs...mit nyithat?
Ha jobban belegondolok akkor már nincs miért testőrnek lennem, hiszen senki sem tudja ki volt a gyilkos. Nem is bánnom, hiszen akkor teljesül Sehun akarata, végre szabad lehet.
A hát előtt több autó állt közte rendőr autó is, biztos engem keresnek. Nem is lenne baj ha egy kis időre eltűnnék, nem de bár? Lassan nyitottam ki az ajtót és több kíváncsi szem tapadt az ajtóra, és mikor beléptem egyszerre kiáltották el a nevem és rohamoztak le. A sok kérdéstől azt sem tudtam, hogy merre nézzek és a szédülés szélén álltam. Majd a pisztolyomért nyúltam és a fejem felé emeltem és hangosan elszólt, mindenki kussban lett és végre levegőhöz jutottam.
- Az istenért...hadd mondjam már én, nem titeket raboltak el. Mellesleg ha nem látnátok jól vagyok, tudok magamra vigyázni. ~ A főnököm lépet mellém és szorosan átölelt, mindig olyan volt számomra mintha az apám lenne.
- Haaa tudod, hogy aggódtam? Ki volt az, ki rabolt el?
- Ha úgy nézzük nem raboltak el, csak kérést tettek felém. Igazából nem a fekete csuklyás ölte meg a lányt, valaki más volt. Azt akarja, hogy mossam tisztára a nevét, szóval uram keressen más nyomott.
- Ennyi, ezért ragadót meg?
- Gondolta nem állok le vele beszélgetni, ezért folyamodót ehhez a módszerhez. ~ Megindultam a lépcső felé mert jót tenne egy kis zuhany hiszen csurom vizes vagyok. De a lépcsőn Sehun állt és szomorúan nézett végig. Hallottam hogy a hátam mögött oszlik szét a tömeg és ketten maradtunk. De nem törődtem vele, megindultam és elhaladtam mellette, de akkor megragadta a karom.
- Én...én...sajnálom.
- Nem kell sajnálnod, sikerült téged megvédeni, nem ő volt a gyilkos...szóval már többet nem kell félned és többé nincs szükséget testőre. ~ Felé fordultam. ~ Most végre teljesül az álmod, többet nem kell látnod ennek a lénynek a csúnya arcát, többé nem kell hallgatnod az anyai mondandóimat. És nem kell egy levegőt szívnod velem, mert innentől elválnak útjaink. ~ Kirántottam a kezem a fogásából és nem várva meg a mondandóját elindultam. De akkor hirtelen utánam szólt.
- Sajnálom...mindent sajnálok Ellena, fáj így látnom téged. Nem akartam bajt. Csak...nem akartam, hogy te is a közelembe férkőzz, mert féltem, hogy azt amit eddig felépítettem szétrombolod. Én...nem azért viselkedtem veled így mert gyűlöllek...hanem ezért mert kedvelek. Még soha sem éreztem ilyen jól magam mással, főleg nem egy lánnyal. De én...boldog voltam veled, sajnálom, hogy bunkó voltam, de még magam se hittem ezekben az érzésekben és próbáltam menekülni. De itt az ideje búcsúzni.
- Igazából még mindig nagyon szép emlék él bennem rólad, rólunk, van egy kis darab közös múltunk, de ahhoz, hogy ez így maradjon meg, az kell, hogy ne rontsuk tovább. Szóval igen Sehun...viszlát. ~ Újra elindultam, de Sehun  hangja megint betöltötte a csendes szobát.
- Szeretlek....

2014. július 1., kedd

8.rész Kerülj el.

Ellena Pov:
Másnap mikor felkeltem furcsálltam, hogy hogyan kerültem haza, nem igazán emlékszem. Pedig nem is ittam olyan sokat. Lassan szálltam ki az ágyból mert a fejjem sajog a másnaposságtól. Megmosakodtam és rendbe szedtem magam, jót tenne egy kis szabadtéri mozgás, de annyira hulla vagyok. A lépcső fokokat egyesével szeltem át, mert minden egyes lépés szúrásként hatott rám. A konyhába már többen is settengettek, de hála Sehun sehol sem volt, de biztos vagyok benne, hogy alszik, azt sem érdekli, hogy mikor jöttem meg.  Köszöntem a fiúknak és benéztem a hűtőbe, de semmi kedvemre való nem volt. Így hát inkább ledőlők, kimentem az előtérbe és ledőltem a kanapéra. Pár percig némán feküdtem, majd egy személy hangosan rám kiáltott. Mérgemben nyitottam ki a szemem és annak az álnok disznónak bukkant fel a feje.
- Nem itt kellene aludni, van szobád hercegnőm. Ha másnapos vagy megérdemled, most pedig engedj leülni. ~ Gyors körbenéztem és megalapítottam, hogy a fotelekben senki sem fekszik.
- De hiszen van még szabad hely.
- Engem nem érdekel mert ide szeretnék ülni. ~ Haa ez a fickó, mivel nem igazán érdekel a nagy feje, így csak befurdaltam és hátamat mutattam neki. Istenem miért zaklat már kora reggel? Nem volt neki elég a tegnapi incidens?
- Jáá nem kelsz fel, oké...te akartad.  ~ Hirtelen kéz ragadta meg a derekam és az ölében találtam magam, kiáltani kezdtem és kapálózni, de nem engedett a fogásán. Mire feleszméltem már kint voltunk a villa előtt, és hirtelen dobott bele a szökőkútba. A sokk miatt pár percig némán ültem bent a hideg vízben. Ő most....ő most beledobott a szökőkútba? Hallottam ahogy többen is kijöttek és Sehun kérdezgették, de ő csak felnevetett. - Megmondtam, hogy nem szeretem ha nemet mondanak nekem, ez jár azzal aki csak úgy belép a házamba és azt csinál amit csak szeretne. Nem vagy te itt egy senki, szóval ne játszd a fejed. ~ Mikor magamra hagyott a fiúk léptek mellém és segítettek kiszállni, Kai gyors hozott egy törölközött amit körbecsavartak rajtam. Istenem, de fázok, hogy..hogyan volt képes ilyet tenni? Mikor beléptem a házban nem szóltam senkihez csak megindultam némán a szobámba. Annyira szarul érzem magam, miért bánik így velem? Mit tettem? Mikor elhaladtam Sehun szobája mellett kihalasztott Sehun és Suho kiabálása. Kedves, hogy kiáll értem, de semmi értelme. A szobámba érve leültem a földre, nem törődtem a vizes hajammal sem a ruhámmal. Azt hiszi tényleg olyan kemény nő vagyok amit mutatok magamból, mert akkor nagyot téved. Egyáltalán nem vagyok kemény, sőt...legszívesebben meghalnék. Hiszen nincs ezen a földön senki sem akire számíthatnék. Mivel érdemeltem ki ezt a bánásmódot? Jobb lenne ha tényleg itt hagynám ezt a házat. A telefonomért nyúltam ami az éjjeliszekrényen hevert. Megkerestem a kapitány számát majd felhívtam.
- Uram, kérem...váltsanak le, nem vagyok erre a munkára alkalmas.
- Jáá kemény nő vagy te, miért hagynád ott a munkád? Nem adhatod fel ilyen könnyen. 
- Hát ez az....EGYÁLTALÁN NEM VAGYOK KEMÉNY NŐ, kérem...kérem csak had menjek el, elegem van ebből a házból, főleg Sehun-ból. ~ Már a sírástól akadozik a hangom, elegem van az életből, nincs semmi sem amiért élnem kellene.
- Esetleg...nem lehetséges, hogy emlékszel? 
- Tessék?
- Emlékszel, igazam van? Tudod honnét veszem, onnét, hogy mikor felébredtél kemény nőt játszottad, de most, hogy emlékszel mindenre meggyengültél és a halálra vágysz, igazam van? 
- Maga...nagyon jól ismer főnök, igen....emlékszem Taeminra uram, annyira...annyira fáj.
- Megértelek drágám, de te nem egy átlagos nő vagy, nem emlékszel rá, hogy mit mondott neked Taemin, te úgy vagy tökéletes ahogy megszülettél, lehet, hogy soha sem leszel az a nő fajta aki vásárolgat, de egy biztos, nem úgy fogsz meghalni, hogy a férjed hűtlensége miatt dobod el az életed, hanem egy igaz nőként fogsz meghalni, egy küldetés alatt és örökké fent marad a neved. ~ Milyen igaza van, Taemin mindig ezzel tett erősé, és ezek a mondatok most is segítenek. Összekaptam magam és megindultam a konyhába, mindenki nagy tekintettel vizsgált. Megfogtam egy poharat és vizet öntöttem bele, majd megindultam Sehun szobája fel aki éppen lépet ki az ajtón. Kérdően vizsgált végig, de nem vártam meg, hogy újra valamit a fejemhez vágjon, mert a képébe öntöttem a pohár tartalmát. Hallottam a távolban a csodálkozó hangokat.
- Te...te...meg akarsz halni?
- IGEN, ölj meg Sehun, de tudod...nem fogsz engem csak úgy elkergetni, nem az a nő vagyok akivel eddig dolgod volt. Szóval ha jót akarsz magadnak elkerülsz, érteted?

Sehun Pov:
Dühösen rontottam vissza a szobámba, lehuppantam az ágyra, közeb Luhan ült la a székre.
- Nem...nem vagy mérges ügye?
- MII? NEM LÁTOD, HOGY MÉRGES VAGYOK? Ez a nő...nem is...ez egy lény a másvilágról meg akar halni. Hogy...hogy képes ilyet tenni velem? Érted, velem?
- Omo miért azt hitted, hogy csak te szekálhatod, ő is ember és most éppen az ő kezében van az életed, én a helyedben meghúznám magam.
- Én pedig nem adóm fel, ha harc hát legyen harc, meglátjuk meddig bírja a kiképzést.
- Miért bánsz így vele? Hiszen szerintem semmi rosszat nem tett ellened. Sőt csak meg akar védeni.
- Nem kell engem megvédeni, senki sem akar nekem ártani. Mellesleg amióta belépet az életembe...
- ...máshogy viselkedsz. ~ Nem tudtam befejezni a mondandóm mert Luhan közbevágott és igaza volt, pont ezt akartam mondai.
- Szóval te is látod, nagyon jól tudod, hogy miért viselkedtem eddig így, nem engedem, hogy egy szuka tönkre tegye az imidzsemet.
- Istenem Sehun, az óra kattog, az idő megy, te pedig változol ahogy az összes ember, miért ne lehetne új életed? Valld be, hogy igen is tetszik neked Ellena és ezért viselkedsz így.
- NEM, és nehogy még egyszer felhozd ez a sületlenséget. Mert lehet, hogy a barátom vagy, de ne akard, hogy úgy végezd mint a régi haverom. Nem szeretem azt a nőt, sőt ki nem állhatom. Az a nő...nem léphet bele az életembe, ezt is kurva nehéz volt így felállítanom, nem akarok több fájdalmat. ~ Luhan mérgesen állt fel a székről, majd magamra hagyott, de utoljára visszanézet az ajtóból.
- Rád se ismerek, lehet, hogy szomorú a múltad, de akkor sem értelek. ~ Mikor végleg egyedül hagyott beletúrtam a hajamba. Mit kellene tennem, ha nem kerülöm el azt a nőt akkor csak még jobban szeretni fogom. Azt pedig egyáltalán nem szeretném, hiszen ő mást szeret, és mi lesz ha rájön azokra az érzésekre, akkor csak nekem fájna. Még ha nem is lehetnek együtt biztos vagyok benne, hogy nem egy hamar felejtene. Én pedig nem a várakozás mestere vagyok. Valahogy mindenképp elkel őt küldenem a házból, még csak egy fedél alatt se legyen velem. Nem bírom ki, ha meglátom a szívem kétszer jobban kezd el dobogni és érzem, hogy lüktet minden érzékszervem, még soha sem éreztem így. Ha tovább itt fog maradni még a végén olyat teszek amit megbánok.
Gyors szeltem át a lépcső fokokat, magamra kaptam a kabátom. Hallottam, hogy valaki a hátam mögé lép, de nem foglalkoztam vele, leszedtem a kocsikulcsot és gyors beszálltam. Ahogy kihajtottam volna Ellena huppant be mellém. Kérdően mértem végig.
- Még is mi a francot művelsz?
- Szerinted, megmondtam, hogy nem mehetsz sehová nélkülem.
- Jáá szállj ki, ne akard, hogy olyat tegyek ami rossz lesz neked.
- Eddig is azt tetted, már észre se veszem kedves. Most pedig menj, de nem szállok ki. ~ Oké, ő akarta. Gyors beindítottam a motort, majd gyors sebességgel kanyarodtam ki, most meglátom hogy hányszor fog még beszállni a kocsimba. Gyorsan szeltük át a nagy pályaudvart, a kocsik olyanok voltak mintha egy elmesodót festmény.
- Lassíts már vagy kétszázzal mész. Lehet, hogy rendőr vagyok, de akkor is szabály sértés.
- Mit érdekel, mindig is így szoktam menni, szeretek kocsikázni mert ilyenkor kikapcsol a tudatom.
- Haa miért neked olyanod is van? ~ Gyors lefékeztem és nem törődtem a mellettem elhaladó kocsik tömegével.
- Szállj ki, innentől már egyedül is boldogulsz.
- Azt akarod, hogy a pálya kellős közepén szálljak ki? Elment az eszed?
- IGEN, szállj..ki. ~ Mivel nem mozdult meg én tettem meg a lépést felé, kiszálltam majd megkerültem az autót és kinyitottam az ajtót. Lehajoltam és kicsatoltam a biztonsági övet és kiráncigáltam. - Most pedig, mentem.
- Jáá nem hagyhatsz csak így itt. ~ Gyors beszálltam és bezártam a kocsit, hogy véletlen se tudjon beszállni. Ütni kezdte az ablakot, de nem törődtem vele, gyors elhajtottam mellette. A visszapillantó tükörben még visszanéztem rá, sajnálom, de nem bírok megülni nyugodtan melletted. Már vagy 5 km-re lehettem mikor meggondoltam magam és visszafordultam, de pont pirosat kaptam. Miért kellett visszafordulnom csak magára kellene hagynom, miért van ilyen jó szívem? Mikor megláttam a teste korvonalát felpillantottam. Magányosan áll a járda szélén, nem törődik a mellette elhaladó tömegen. Mikor pirosra váltott, hirtelen egy nagyobb kocsi állt meg mellette, nem láttam kik azok csak azt vettem észre, hogy Ellenát valaki ráncigálni kezdte a kocsiba. Istenem, istenem mit tegyek? Ellena...gyors kiszálltam a kocsiból is futni kezdtem felé. Már vagy többször rám dudáltak, de csak egy cél lebegett előttem.
- Ellena...Ellena.... ~Olyan gyorsan futottam amilyen gyorsan csak lehet, de...elkéstem. Ellenát....elrabolták.